A nők tényleg elfelejtik a szülés fájdalmát, amikor a sok szenvedés után végre a karjukban tarthatják a gyermeküket?

Nem elfelejtik, csak háttérbe szorul. Mikor ott van melletted a várva várt gyermek-netán több is- akkor nem az jár a fejedben, hogy mennyire fájt. Annak örülsz, hogy végre a karodban tartod. Fájni fáj még utána is-gátseb és társai-, de az már nem számít. Sokkal rosszabb lesz a szüléstől az azt követő kialvatlanság és a fáradtság. Nálam legalább ez volt.

Ikreket szültem természetes úton...

Nem felejtettem el,söt.De valaki irta elöttem,szinte mennyorszag amikor attesznek a friss agyba parna,takaro köze.

Nekem olyan korhaz volt,ahol szüles utan egyböl hoztak meleg ennivalot,az agyam felett sajat tv(mindenkinek volt külön)

Persze elötte segitettek megmosdani,es mig ettem,tv--t neztem a kicsi lanyom ott volt mellettem vegig .Na ezt varom vissza :)Hamarosan.

Nekem nagyon gyors szülésem volt, a szülőszobára sem emlékszem tisztán. Viszont arra igen, hogy amikor a mentővel mentünk be, a kedvenc számom ment a rádióban, ez némiképp feledtette azt, hogy ahogy odaszíjaztak az ülésre, minden keményedésnél azt hittem megfulladok, mert annyira szorított. Amikor beértünk akkor meg kitöltettek egy rakás papírt, de egy betűre nem emlékszem, mit írtam alá, onnantól mintha elvágták volna. Néha bevillannak képek, de a fájdalomra nem emlékszem, csak arra, hogy a kitolás már nem fájt annyira.

De a gátsebre viszont nagyon emlékszem (amikor varrták), az durva volt.

Nem felejtettem el, de azt mondom, hogy megérte. Mi másfél év múlva vállaltuk a 2. babát.

De ha lehet, most még jobban rettegek a szüléstől, mint az 1. előtt, mert már tudom, hogy mi vár rám.

Az csak pár óra, aztán egy életen át itt a gyereked.

Én emlékszem, hogy fájt, és nem durva az emlék.

Ahogy kicsúszik a baba, megszűnik a fájdalom, olyan csak, mintha átment volna rajtad egy úthenger.

Aztán adják a babát és úgy érzed, a legszebb fájdalom volt...

Nekem a gátvarrás sem fájt, nem is éreztem, a szuriból is csak az elsőt.

Jól vagyunk mi nők összerakva.

Ennél csak az érdekesebb, amikor nem tudod, csak érzed, hogy a gyerek mit akar, mit érez, mi fáj neki, mire van szüksége. Néztek rám hülyén az elején, hogy honnan tudom (első gyerek), de tudtam.