Akit császároztak, a műtét alatt éreztetek valamit? Mondta a doki, hogy épp mit csinál, beszélt hozzád vagy csak feküdtél ott, mint egy darab fa mialatt felvágtak?

Magam borotválkoztam előző este.

Nem beöntés van, hanem hashajtó kúpot kaptam, reggel én raktam fel magamnak.

A katétertől rettegtem, semmit nem lehetett érezni.

Gerinc érzéstelenítéstől rettegtem, olyan volt, mintha valaki ujjal hátba bökött volna, semmit nem éreztem.

Azt lehet érezni, hogy valamit csinálnak, de fájdalmat nem. Egymással beszélgetnek, tőlem is kérdeztek, az altatós, aki a fejemnél állt, mindig mondta, hogy mindjárt kész, most ezt csinálják, most azt.

Utána fél óránként jönnek be a nővérek nézni a vérzés mennyiségét és a vérnyomást.

Jó tanács: a katétert ne húzasd ki este, maradjon bent másnap reggelig, mert épp elég fájdalmas felkelni, utána kikelni az ágyból, nem tudom, mit csináltam volna éjjel, de hogy nem tudtam volna kimászkálni pisilni, az tuti. Reggel húzták ki, az már jobb volt kicsit.

Fájni fog a hasad, de van az ágyon kapaszkodó, úgyis kitapasztalod, hogy hogy fáj legkevésbé felkelni. Nem lesz egy lányálom, de az első a legrosszabb....

Nekem indították a 41. héten. Oxitocint kaptam, nagy és erős adagot, mert nem reagált rá különösebben a szervezetem, nem voltak x perces fájdalmaim csak a derekam fájt,mivel 2-3 óra óta tágultam (2 ujjnyira voltam kitágulva)így az éjszakás orvos azt mondta h ebből nem lesz több, na meg nem voltak rendes fájásaim így ki se tudtam volna nyomni!

Nekem semmi rossz nem volt a császárban, gerincoszlopba kaptam én is érzéstelenítőt, a katétert utána helyezték fel alig éreztem, hozzám az aneszteziológus beszélt folyamatosan, én csak annyit éreztem h piszkálgatnak ott! Kicsit sem fájt! Engem utána visszavittek a szülőszobába ahol előtte voltam és egész éjszaka ott voltam, hajnalban kértem még egy fájdalomcsillapítót akkor kezdett kicsit fájni, még aznap kicsi nehezen mentem, fájt ha fel kellett állnom, de a 2. naptól kezdve reggeli egy fájdalom csillapítóval semmi bajom sem volt, mászkáltam, fürödtem (persze óvatosan mert nem lehet ügye vizes a kötés). Max annyi volt benne a rossz, h nem tudtam rendesen megfogni a babát, és nem maradhatott sokáig ott mert a párom fáradt volt ahogy egész nap velem volt, szegényt nagyon kifárasztottam. Így kb 1 órát maradt utána és csak addig volt ott a baba.

Úgyhogy nekem nem volt rossz élmény!

Azóta mi lett veletek kedves kérdező?

Sürgősségi volt, de nem volt nagy kapkodás, mert nem volt életveszélyben senki:

Előkészületek

-borotválás csak a vágás helyén volt (bár kb. 2 hete gyantáztam, volt néhány kósza szál)

-beöntés nem volt, mert elfelejtették

-kaptam infúzióba antibiotikumot

Nekem spinális érzéstelenítésben csinálták, nem fájt a szúrás, kellemetlen volt, hogy 3xra sikerült, de nem fájt, fura érzés inkább. Katétert után rakták fel, szóval nem éreztem. Műtét alatt annyit éreztem, hogy a doki matat, egy két rázkódás. Amikor kivették a babát, akkor éreztem egy nyomást a mellkasomnál. Az anesztesek végig beszéltek hozzám, mondták hogy mi történik.

Utómunkálat:

-kaptam oxit+homokzsákot, de csak kb 1 órára, mert baromira fájt és nagyon durván húzódott össze a méhem

-délbe szültem este felálltam, fürdés, persze végig segített a szülésznő, kérdezte, hogy ki tudok-e menni este a wcre, ha kell vagy benn hagyja a katétert, de simán kicaplattam, szóval megszabadított a katétertől meg a branültől is

Kb ennyi. nekekem nagyon jó élmény maradt meg, nagyon gyorsan felépültem, nem volt olyan vészes.

szia! progcsászáros voltam, reggel kellett bemennem a kórházba, délelőtt műtöttek. otthon szőrtelenítettem, így ez elmaradt, beöntést sem kaptam.

az érzéstelenítőt kicsit nehezen sikerült beadniuk, de a 3. próbálkozás sikerrel járt. maga a művelet nem fájt, inkább csak kellemetlen érzés volt. a katétert már az érzéstelenítő után kaptam meg, így semmit nem éreztem belőle. műtét közben nem beszélgettek velem, de néha megkérdezte az egyik műtősfiú, hogy jól érzem-e magam. az egész műtét kb 40 perces volt, a babámat a 10. percben kivették, utána már csak tisztogatták a méhemet, meg varrtak. kaptam dréncsövet is, ezen keresztül tisztult a seb. ennek az eltávolítása kicsit kellemetlen volt, de pár másodpercig tartott csupán.

ne aggódj, nem lesz gond, és gondolj arra, hogy a műtét után lesz egy gyönyörű kisbabád!:)

Szia!

Nem akarlak megijeszteni, de az én császárom közel sem úgy alakult, ahogy kellett volna. Sürgősségi császár volt.

Volt borotválás, beöntés. A beöntéstől eléggé féltem, de nem volt nagy szám. Az érzéstelenítő beadása egyáltalán nem fájt. Utána rakták fel a katétert, az sem fájt egyáltalán. Fura volt, amikor fektettek le az műtőasztalra, hogy mozogtak a lábaim, mert azt hallottam, hogy addigra már nem fog mozogni, de akkor még nem tulajdonítottam ennek jelentőséget.

Aztán a dokim elkezdett vágni. Először csak sziszegtem, de a következő vágásnál már közöltem, hogy:

- Au, ez fáj! Na, itt mindenki ledermedt, elkezdtek szaladgálni, a dokim közben "dolgozott tovább", merthogy már nyitva volt a hasam, így több fájdalomcsillapítót nem kaphattam, viszont már altatni sem lehetett, amíg a kislányom a pocakomban volt. Nitrogén-maszkot kaptam, de attól meg fulladtam, úgyhogy az lett a vége, hogy szó szerint végigüvöltöttem a császáromat, így velem senki sem beszélgetett. A párom bent volt, ő utólag mondta, hogy többször szóltak hozzám, de én nem is hallottam. A babámat megmutatták, de addigra már nyomták is az altatót, úgyhogy sajnos az a kép is csak elmosódottan van meg az emlékeimben.

Nem ijesztgetni akarlak, nem azért írtam le!

Nálam egy vizes vattával ellenőrizték e, hogy hatott-e megfelelően a fájdalomcsillapító, nem tudom, másnál hogyan. De nálam sajnos ez nem volt elég.

Mostmár tudom, hogy ha legközelebb császárom lesz, akkor jobban figyelek, és inkább mindent megkérdezek százszor is.

De attól függetlenül, hogy nagyon nem úgy alakult, ahogy terveztem, pár nap múlva már nem is emlékeztem a fájdalomra, és ha valaki azt mondja, hogy a következő ugyanilyen lesz, akkor is bevállalnám még egyszer.