Tényleg igaz ez a szülésről?

Hát, viszonyítási alap kérdése. Azt hittem, a fájások fájnak. Aztán nem jött le a méhlepény és az (amúgy lapátkezű) orvos puszta kézzel tépkedte le, cérnakesztyűben, hogy ne csússzon. Kifelé ugye ökölbe szorítva húzta ki a kezét.

Na AZ fájt igazán. Ahhoz képest tényleg csikizés volt a fájás.

Én 2 olyan esetről hallottam, ahol a nőnek nem voltak fájásai. Az egyiket a szülésznőm mesélte, mikor szülés után benézett hozzám (nőnek otthon elfolyt a magzatvize, nem érezte a fájásokat, mire beért, már kitolt. azt mondta, h sosem találkozott még ilyennel). A másik az egyik fórumtársam szülése volt. Nála indítottak, burokrepesztés, sok-sok órán át semmi, aztán kitolási szakasz - állítólag ez 2 órán át tartott és rosszabb volt, mint az előző terhességeknél a fél napos szülések.

Nekem csak a kétperceseim fájtak, rá 2-3 órára megszülettek a gyerekeim.

Ez hülyeség..... férfi írta, sosem élte át a szülést és nem is fogja......

Inkább azt tudom mondani, hogy az idő előrehaladtával már nem olyannak érzed a múltat. Már én sem annyira vagyok úgy vele, hogy mennyire kibirhatatlan volt. Pedig tudom mire gondoltam akkor és tudom hogy mennyire nem bírtam semmit csinálni fájás közben. És persze megfogalmazódik az emberben, hogy SOHA többet nem szül, aztán azért láthatod sokan vállalnak tesót is.

Hidd el nagyon fáj, nem tudod még elképzelni.

a többi válasza is nagy hülyeség :D

"Az anyatejes babáknak még az értelmi fejlődése is sokkal gyorsabb"