Valaki szült otthon "véletlenül"? Részletesebben lent.
Az én szüléstörténetem: Második terhességem,kiírt napon délután 5 felé nagyon enyhe jóslónak tűnő rendszertelen fájásokkal bicikliztem el anyumhoz veteményezni mögöttem a 2 évesemmel :)
Pár nappal előtte volt egy nap ami jóslókkal telt el, gondoltam ezek is azok lesznek. De ahogy telt az idő, kicsit erősödtek.
este 7 után pár perccel indultunk haza, ekkor már 1-1 fájásnál igencsak szorítottam a kormányt.
Otthon csak nem múlt el sokkal inkább erősödött, és rendeződni látszottak!
Elkezdtem mérni a fájásokat, 4-5 percenként jöttek, és a fájások időtartama több mint 1 perc volt
Ekkor hívtam Édesanyámat a nagylányhoz, mert ő vigyázott rá szülés és bentlét alatt. Párom eközben hívta a mentőket, akik közölték, hogy tovább tart a kiérkezésük, mert távolabbról jönnek...ez volt olyan 9 óra körül.
Ekkor éreztem hogy pisilnem kell, kimentem hát, és ahogy intéztem a dolgom, hirtelen elfolyt a magzatvizem. Abban a pillanatban azt éreztem hogy a kicsi szó szerint leesett, és mintha kicsúszna. Rögtön jöttek a tolófájások, onnan már az ágyra cipeltek be...Édesanyám közben telefonon értekezett a szülészettel, hogy mit kezdjünk?!
A mentősöket újra hívtuk, hisz már lehetett látni a baba haját.
Még min. 10 perc mire kiérnek, és innen is 1 óra az út a kórházig.
Kiértek végül...Na közölték, ami nekünk is nyilvánvaló volt: Innen sehova, majd csak babával!
Fekszek az ágyon, markolom erőteljesen a takarót, a magzatvíz csorog, egyre nehezebb a fájásokkal bírni, a 3 mentős az ágy végén áll és vár, a család kint a konyhában várakozik...
Egyszer csak egy fájásnál rettentő nyomásingert éreztem, hát tettem amit tennem kellett, nyomtam! Meglett a kis feje, de mivel nem akartam hogy szorításban legyen a nyaka, miután elmúlt a fájás, nyomtam még egy nagyot,kibújt a kis teste, a második fájással kijött a kis lába! :) Így lett meg 3700 grammal és 51 centivel itthon a saját ágyunkban a nagylányom. Semmi baja nem lett, azonnal vittek minket kórházba,nekem is csak egy fájdalommentes apró repedésem lett. de másnap törökülésben vártam a dokit. Véleményem szerint sokkal jobb otthon szülni mint kórházban, bár én sem így terveztem. sokkal könnyebb, nyugodtabb, elkerüljük néha a felesleges beavatkozásokat, és nem sürgetnek,hanem a baba és a saját tempónkba jöhet világra a babánk!
Esetleg járt már így más is,aki otthon szült?
(nemrég törölték ugyan ezt a kérdésem)
Ti sem értitek amit mondok, de megpróbálom leírni miért "vártam" -szerintetek- sokat.
Első szülésem nem indult be, indították, előtte befektettek, nagyon fájdalmas volt stb...nekem most második szülésnél előtte több nappal voltak jóslóim, abba is maradt...onnan kezdve sehol semmi jel.
egész nap semmi görcs, semmi fájás, baba mocorgott. Este 5 körül éreztem valami enyhe görcsszerűt, de olyan ritkán, enyhén és rendszertelenül jött, hogy jóslónak gondoltam.
7 felé kezdett erősödni egy picit, de még akkor is rendszertelen volt, hol gyengébb hol erősebb. ekkor indultam haza anyumtól, itthon pedig már mértem kb. 1 órán át, mert megmondom őszintén, első szülésnél nagyon fájt, a 2 percesek között elaludtam szó szerint úgy kimerített. Szóval, nagyon elviselhetőnek tűntek a fájások ahhoz hogy szülési fájdalom legyen, de miután a fájás alatti időt mértem ami 1 perc volt, ekkor már mentőt hívtunk, de még mindig ugyanolyan rendszertelen volt, kis idő múlva pisiléskor, mint írtam elfolyt a vizem, onnan kezdve ha azonnal mentünk volna a kórházba, sem értünk volna be..emiatt vártam meg azt a kis időt, ami végett itthon született meg a baba.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!