Amikor vajludunk akkor nagyon nagy fájdalmunk van akkot a baba is érez valami fájdalmat?

Anyám...

Röviden: mert Éva hallgatott a kígyóra, és evett a tudás fájáról.

Ha bővebben érdekel, olvass bele egy biológiakönyvbe. Hasznos lenne. (Szülésről szóló könyv is jó. Vagy kérdezd meg a védőnődet.)

a fájdalom elég szubjektív, meg aztán van, akit nem kínoz meg annyira a szülés /mint pl. engem/

a vajúdás az első fájástól, méhösszehúzódástól kezdődik, de ez eleinte 20 percenként jelentkező gyöngébb görcs, tehát azért nem azt jelenti a 20 óra vajúdás pl. hogy 20 óra fájdalom.

és nálam pl. a fájás /méhösszehúzódás/ szüneteiben nem is volt semmi, se fájdalom, se szenvedés, azok a pihenők voltak. így azért ki lehet bírni :)

nem is igazán fájdalom, inkább mint egy nagy görcs. nem azért fáj, mert fájnia kell, hanem mert egy óriási munka ez az egész.

úgy képzeld el, mintha oltári nagy hascsikarásod lenne a méhedben, de úgy, hogy közben begörcsöl a méhed, mint mondjuk ahogy a vádli is tud. /az a vádligörcs is milyen éles fájdalom, nem?/ és közben meg olyan préselő érzésed van, mintha felüléseket csinálnál, csak itt a felülést úgy értsd, mintha nem te irányítanád a hasizmod, hanem ő húzna össze.

ez egy kőkemény görcs, mely azt a célt szolgálja, hogy átpréselje az átlag ötven centis /harminc centire összegörnyedt/, három kilós, 35 centis körfogattal rendelkező fejű kisbabát egy 10 centis izmos nyíláson, a méhszájon. a méhszáj baromi erős izom, ez tágul ki amúgy a vajúdás során, ez sajog, ez okozza a görcsöt, amit az ember fájdalomként érzékel.

/mondom, nekem nem fájt annyira, én érdekes élményként éltem meg. nem mondom, hogy nem volt az utolsó egy két óra, kemény műszak, de ott meg a természet gondoskodik a törlésről, és a fájás megélése után rögtön kiüti az agyat, szinte más állapotba kerül az ember. mint amikor félálomban már azt se tudod mi van. mint mikor mondjuk egy szúnyog éppen megcsíp, de te már majd elalszol, ezért nem is törődsz ezzel a rossz érzéssel/

tudom, hülye példáim vannak, de szerintem kicsit érzékelteti.

a babának a méhösszehúzodások nem kell, hogy fájjanak, hiszen körülötte történik az egész, ráadásul ő vízben van. még akkor is van víz, és védőréteg körülötte, ha szülünk, és elfolyik a magzatvíz.

semmit nem érez, max érzékel, és talán meg is ijedhet, meg lázba jön, meg hát érzékeli az anya élettani változásait, hisz egy keringésen van, tehát adrenalinja, vércukra neki is felmehet, és hallja az anyja síkojait, tehát ezek mind mind pörgetik őt is, meg az ösztön, hogy tolja magát kifelé a nyíláson.

valószínű a méhszájon, szülőcsatornán átjutás fáj neki, hisz 10 centin préselődik át, ráadásul kicsit várakozik is a feje a szülőcsatornában. az én kisfiam pl. 4 tolással bukkant elő, éreztem a kis csontjait, a kis fejét a lábam között, úgy sajnáltam, tudtam, hogy szorítja, de ilyen az élet, ezen túl kell esni.

ja, azt is éreztem amúgy tolófájások közben, hogy présel, tapos a lábával /köldökömtáján/ szóval ő is dolgozott :)

szerintem ez az átcsúszás fájhat neki, de elhalványul az emlék. anyának is és babának is.

nekem jó volt a szülés, én élveztem, még ha kicsit fájt is. ez egy annyira misztikus, varázslatos, alkotó folyamat és cselekvés... a jelentősége és maga az esemény eltörpíti a fájdalmat. ráadásul utólag el is felejtik a nők. hisz ez pont olyan, hogy ha felidézed a narancsot, attól még nem érzed az ízét a szádban. a fájdalmat is csak felidézni tudod, átérezni már nem, tehát nem is emlékszel rá, hogy mennyire fájt :)