Mi játszódik le az ember fejében, mikor beindul a szülés, de nincs senki a közelben?

Nyugtass meg, ugye nem lett baja a babának?

Van, hogy az ember a pánik miatt hülyeséget csinál.

Apumat tudnám említeni, aki egyszer legurult a mozgólépcsőn, vagy jó harminc métert. Végig lebukfencezett, nem tudott megállni. Beütötte mindenét, vérzett a füle.

De nem akarta, hogy mentőt hívjanak, folytatt az útját, és ment munkába...

Valószínű sokkot kaphatott, és nem fogta föl, hogy a normális cselekedett az lett volna, hogy nem utasítja vissza a mentőt, és elmegy kivizsgálásra.

Gondolom ilyen lehetett. Bízom benne, hogy az én szülésemnél, ami elvileg pár héten belül bekövetkezik nem kerülök ilyen helyzetbe, és tudok jó döntést hozni.

Egyébként a kismama nem vette észre, hgy előresodródott a köldökzsinór, vagy nem volt különösebb jele?

van akit pl. folyton becsapnak a jóslófájások. egy ismerősöm kétszer ment be velük kórházba, mindkétszer hazaküldték, hogy itt még nem lesz semmi, a végén pedig majdnem otthon szülte meg a babáját, mert nem akart megint vaklármát, hogy újra lebuszozzon-visszabuszozzon, mert esetleg megint hazaküldik.

akkor egy másik ismerősömnek pedig nem állt be pont 5 percesre, hanem összevissza voltak a fájásai 3-7-6-4 stb. így várta várta mikor lesz majd pont 5 perces és ő is majdnem így járt.

akkor olyat is hallottam, hogy valaki szerint "ilyenért nem szabad ugrasztani a mentőket mert meghal egy beteg".

na egyrészt úgyis a sürgősebb esethez mennek először, másrészt meg van ilyen tudtommal, hogy Betegtaxi. Ez olyan kocsi, hogy a kórházból hazaviszi pl. azt, akinek kitört a lába és nem tud hazamenni de nem sürgős, szóval ilyen esetekre. És ha még 5 percesek a fájások, de van valamennyi idő (csak 20-25 km-re van a kórház és a kismama busszal/autóval nem biztos hogy bejutna) akkor gondolom lehet ezt a fajta mentőt is hívni vagy ezt küldik. Én megkérdeztem egyébként, hogy baj-e ha a mentőket szülésért hívom és ott mondták hogy nem (messze lakok a kórházról és autó sincs, szóval ha pl. éjfélkor ünnepnap vajúdnék, máshogy nem jutnék be).

Nincsenek rendesen tájékoztatva a kismamák mindenről és lehet, hogy nem is mernek kérdezni sem (volt hogy engem is legorombítottak egy kérdésnél, utána nem volt kedvem többet megszólalni).

Lehet olyan is, aki a saját családtagjaitól fél - hogy vita, bántalmazás lesz, ha zavarja a párját telefonnal munka közben, vagy anyós-após, 6. unokatestvér összecsődül és mégjobban riogatják, idegesítik.

Nekem pl. olyan nagynénim van aki állandóan a leglehetetlenebb helyzetekben ott idegesíti az ember, anyám meg locsi-fecsi és ha valami történik azonnal csődíti a húgát. Az anyós szintén szeret mindenhol jelen lenni, engem viszont ez frusztrálna ebben a helyzetben... hogy szétgyötörve csúnya fejjel izzadtan fekve nézegessenek, locsogjanak, veszekedjenek felettem, stb. (nem lehet azt mondani, hogy ne menjenek oda, mert az én véleményem nem számít). persze a drágám meg azonnal hívná az anyját... úgyhogy szerintem akkor fogok telefonálni nekik, ha már a szülőágyon leszek, hogy a vége után érjenek oda. de én kihívom a mentőket azért

valakit az ilyen nagyon idegesít

Szerencsére nem voltam ilyen helyzetben. Az első szülésnél előre lebeszéltük a szomszédokkal, közeli rokonokkal, ha baj van, hívhatok bárkit, mindenki nagyon készséges volt, szívesen segítettek. Ezt a forgatókönyvet azért raktuk össze, mert a férjem 3 hetet kinn töltött Németországban, akkor voltam a nyolcadik hónapban. Aztán ez meg is maradt, ha esetleg dolgozik és valami miatt nem tudom megvárni azt a 40 percet, amíg hazaér. A mentő nálunk nem nagyon jött szóba, mert mire hozzánk eltalál, a csiga is hazamegy...

A második gyerkőcnél nálunk táborozott apósom, mert a cukor miatt heti két ctg-re és uh-ra mentem. Már meg volt beszélve a dokival, hogy ha addig nem szülök, kiírt nap után császár. Arra a hétvégére pont eljött anyósom is, én vettem rá, hogy ne menjen vissza haza szombaton, aludjon nálunk, kényelmesen hazamegy vasárnap kora délután. Vasárnap hajnalban beindult a szülés, a mama sok szerencsét kívánt, mi meg elindultunk. :) De ha nem így lett volna, felhívom az egyik szomszédot, hogy jöjjön vigyázni a nagyra...

Én nem is értem ezeket a dolgokat... nem akarta felébreszteni a rokonokat?! Nem akarta, hogy a férje hazajöjjön?! Fura...

Remélem, a baba jól van!

Látom, kicsit másfelé kanyarodott el a válaszolás a végén. Én ugyan nem vagyok orvos, de őszintén szólva én is megdöbbentem, hogy ilyen részletesen leírtad a történteket.

Hogy a kérdésedre is válaszoljak: nálam alaposan benne volt a pakliban, hogy egyedül (pontosabban a 3 éves kisfiammal kettesben) leszek, amikor beindul a szülés. Így előre minden szituációra kidolgoztam egy forgatókönyvet. Tulajdonképpen az egyetlen "probléma" az lett volna, ha gyorsan kellett volna bejutnom a kórházba, hogy hová teszem a kisfiamat. Két szomszéddal is abban maradtam, hogy akár az éjszaka közepén is felhívhatom őket, és amíg a szüleim oda nem érnek érte, addig maradhat náluk, ha úgy jön ki a lépés. Egyébként pedig mentőt hívtam volna. Szerencsére nagyon figyelmes volt a kislányom, mert fájásokkal indította a szülést, úgy, hogy volt idő mindenre szép kényelmesen (az már más kérdés, hogy apukám nem akart bevinni a kórházba, mert attól félt, hogy megszülök a kocsiban :D).

Alapvetően így is "egyedül" voltam, mikor beindult a dolog az éjszaka közepén. Szépen összeszedtem a gondolataimat, és megnyugtattam magam, hogy nem kell kapkondi, minden a legnagyobb rendben lesz. Úgy is lett. :) Bennem ez játszódott le. :)