A szülési fájdalmat/vajúdást lehet valamivel enyhíteni, hogy ne legyen olyan rossz? Minnél több választ szeretnék! Kérlek írjátok le nektek milyen volt!

Jó, ha van lehetőséged érzéstelenítőt kérni. Ahol én szültem azt mondták, ha nagyon nem bírom zuhanyozzak le, vagy kérjem meg a férjemet, hogy maszírozza a hátam közben, vagy vegyek nagy levegőt. Ennyi volt az érzéstelenítés. Mindezt azért mert nincs felesleges anaszteziológus, aki segítene. Középkori állapotok.

Gondolj arra, hogy a szülés csak pár óra, utána viszont egy életre ott a gyereked. Ez kárpótol a fájdalomért.

Mindenkinek más a fájdalomküszöbe, és így valszeg a fájások is. Én nem féltem a szüléstől, úgy voltam vele, hogy annyi mindenki megcsinálta már, nem én leszek az első, nem is az utolsó. Kb. a szülés előtti héten gondoltam rá kicsit félve, de akkor is csak úgy, mint mikor érettségi vagy államvizsga előtt gondolunk rájuk. Kis szívdobogás volt,aztán az is elmúlt.

A szülés napja hirtelen jött, minden előjel nélkül, sőt addig, amíg a szülésznő a kórházban le nem engedte a magzatvizet, azt hittem haza is küldenek.

A fájások eleinte olyanok voltak mint mensinél, járkáltunk, beszélgettünk a párommal, szülésznővel. Aztán mikor már felerősödtek annyira, hogy már beszélni nem tudtam közben, és meg kellett kapaszkodnom valamiben, az már fájt, de azt a 30-45 másodpercet, amíg tartott ki lehetett bírni. Közben párom maszírozta a derekam, az tényleg jót tett, és próbáltam a légzésemre figyelni, ahogy tanultuk, de tényleg nem ment olyan könnyen.

A tolófájások között majdnem elaludtam, azok már kb. 1 percenként jöttek, de az is csak 30-45 másodpercig tartottak. A kitolás nagyon rossz volt, főleg, hogy a dokinak bele kellett könyököljön a hasimba, hogy segítsük a bébcit előre. De ez már más fájás volt. Nem is a fájás fájt, hanem az inkább, hogy nem tudom olyan erősen nyomni, hogy kijöjjön a bébi. Tanultuk, hogy nem szabad fejből nyomni, de már annyira akartam, hogy vége legyen, hogy az utolsó tolónál már úgy voltam vele, hogy nem érdekel, ha szétpukkan a fejem, de kijön a bébi (utolsó esély volt a vákum előtt)

És amit mindenki ír, és tényleg igaz: ahogy kicsusszan a drága, a fájást mintha elvágták volna. Semmi az ég világon nem fájt utána. Még a méhlepény sem.

A takarításnál csak azt éreztem, hogy matatnak bennem (mint a fogorvos, mikor érzéstelenítőt ad), és a varrásnál is ugyanez. Csak az első pár érzéstelenítő inyekciót éreztem, semmi mást. És láss csodát, az álmosságom így elillant, utána még 3 óra hosszáig nem tudtam aludni (pedig éjszaka volt)

A Bébi tényleg mindenért kárpótol, a csodálat, a kíváncsiság, az izgalom, a szeretet stb. mellett nem tudsz a fájdalomra gondolni.

Nálam legalábbis így volt.

Lényeg, hogy igen fáj iszonyatosan, de kibírható.

Most szerdán szültem az első babámat és én is be voltam tojva a sok hülyeség miatt, amiket hallottam innen- onnan.

Amikor vizsgáltak mellettem szült meg egy nő és amikor meghallottam felsírni a babáját én is elsírtam magam örömömben és már tudtam, hogy mindent ki fogok bírni azért, hogy ezt tapasztalhassam első kézből. Amikor később a szülőszobára menet találkoztam az éppen akkor végzett nővel és láttam azt a földöntúli mosolyt az arcán, akkor tudtam, hogy ez nem szörnyű, hanem csodálatos lesz. Nem mondom, volt már kellemesebb élményem is mint a vajúdás, de tényleg csak kb 5 perc volt, aminél azt mondtam, hogy ezt nem bírom, de mégis... és aztán a kezembe adták a kisfiam és semmilyen fájdalomra nem is emlékszem azóta:) szerintem te sem fogsz. Könnyű szülést és sok egészséget nektek!

Szia!

Én az első kisfiamat természetes módon szültem.4540 gramm volt, és 54 cm.12 órát vajúdtam. Nem vagyok egy nyafogós típus, de 21 évesen nem mindenki viseli így a dolgokat.Nem haltam bele,nem sikítoztam,mint a másik szobában szülő nő,aki nem 21 éves volt. Meg lett volna a lehetőségem arra, hogy kérjek érzéstelenítőt,de nem kértem. Nem azért mert élvezném a fájdalmat, hanem azért, mert ennek így kell történnie. A Fentiek így döntöttek, hogy ezt így kell. És kaptunk hozzá egyéb lehetőséget, amivel a fájdalmainkat csillapíthatják. Ezt van aki kéri, és van aki nem. A gyengébbek szokták kérni általában. Ezzel nem bántani akarok senkit.

Most újra babát várok,7 év után, és újra természetes módon fogok szülni, fájdalomcsillapítás nélkül. Ha császározni kell, valamiért, akkor persze,de azt sem akarom.

Még valami. Aki azt írja, hogy ha megszülted a babádat, utána a fájdalmat mintha elvágták volna, teljesen egyetértek. Nálam is így volt. Kész, mint ha nem is lett volna. Ami fura volt, hogy nem volt már a pocakomban. Hozzá kellett szoknom,kellett hozzá pár nap.

Szóval kedves Kismama!

Ha úgy gondolod, hogy kérsz fájdalomcsillapítót, akkor kérj, de bánni fogod, mert a gyermek születése, valóban a világon a legcsodálatosabb és legszebb dolog.

Könnyű szülést kívánok Mindenkinek! 28km.