Le lehet adni szülés után a babát a nővérkéknek Székesfehérváron, vagy nem?
2 éve szültem a lányomat, akkor bármikor le lehetett adni, ha fürödni akartam, vagy pihenni. Igaz, nem lelkesedtek nagyon, de nem érdekelt, ez a dolguk.
Ma meg azt mondta nekem a védőnőm, hogy ez megszűnt, 24 órán keresztül velem lesz a baba. Az a duma, hogy ez a mindkettőnk érdeke. Ez nekem elég furi, mert az 1. szülésemnél 1. éjszaka nem is kérdezték, hogy mit akarok, elvitték, hogy tudjak pihenni.
Elég sza* ügy, hogy azért adod oda a nővérkéknek a babát, hogy megvigasztalják, mert neked nem megy :-S NA mindegy. A pihenésről meg annyit, hogy igenis ki lehet bírni. Csak akarni kell....
Na de nem vagyunk egyformák.
Ha sír egy baba és az anyuka nem tudja megvigasztalni, azért van ott a nővér, hogy segítsen. Mondjuk megmutassa hasfájós babát, hogyan kell ringatni.
És én császár után voltam írd és mond 6 órával, amikor mellém tették a babát és felénk se néztek többet. Mozdulni nem tudtam, nemhogy vigasztalni a babát. Ez lenne a dolga, csak Fehérváron olyan sötétek a nővérek, hogy fogalmuk sincs mit kezdjenek egy babával. Nekem nem tudták miért nem szopik a baba, hogyan kell nyár közepén éjszakára felöltöztetni ( nem tudom, hagyok itt egy rugdalózót, adja rá anyuka, ha gondolja),erre megkérdeztem, honnan fogom tudni, hogy fázik: Biztos van valami jele, nem tudom, ja és megkérdeztem, hogy kell e büfiztetni a babát, létezik e hogy nem büfizik, és meddig kell büfiztetni. És mit gondolsz tudták? Dehogy. Ja és a köldökcsonkját sem tisztították rendesen, itthon magyarázta el a nővér.
De abban igazad van mindent túl lehet élni, csak aztnem tudom minek vannak ők ott és kapnak fizetést ezért.
Szültem amúgy. És életemben nem fogtam még kisgyereket sem, nemhogy kisbabát előtte. Mégis csináltam, mert akartam, nem bírtam volna ki, hogy elvigyék /mint mondtam ott, ahol én szültem olyan nővérek vannak, hogy a szopizó csecsemőt leszakítját az anyja melléról, majd büfi nélkül elviszik, felrakják a "kenyerespolcra" és ha üvölt hát ez van/. Inkább lekértem szülés után 4 órával, és megtettem mindent, ami tőlem tellet - vagyis magam mellé vettem az ágyba, cicire tettem és aludtunk. Életemben először láttam pelenkát is és sikerült átpelenkázni is, pedig azt sem mutatták meg.
A császárosokat persze megértem, szörnyű lehet, hogy nem tudnak felkelni a babához. De nekem a kérdező anyuka ezzel a "le lehet-e adni ha pihenni akarok vagy fürödni" nos, ez nem épp hangzott, mint aki épp elájulni készül, meg felkelni se tud, de mindegy.
Nem vagyunk egyformák, mint írtam is. Ahol kedvesek a nővérek, ott nyugodt az ember, de ahol bunkók és úgy bánnak a gyerekkel, mint egy darab tárgyal, inkább nem fürdök 4 napig, de nem adom a kezükbe, köszi.
A kérdés nem az volt, hogy én vajon jó pocsék anya vagyok-e vagy sem. Hanem hogy van-e rá lehetőség, hogy leadjam a babát. Aki nem tud normálisan válaszolni, inkább ne is tegye.
Egyébként azon már én is gondolkodtam, hogy azért sírt nálam a baba, mert ő is félt, hogy leejtem. A doki inkább azt mondta nekem 1. nap, hogy ne is nagyon vegyem kézbe, ha meg akarom szoptatni, szóljak a nővérkének, hogy tegye oda mellém. De velem ott mindenki nagyon kedves volt. A nővérkék sem szóltak semmit, amikor 2 óránként csengettem, hogy szoptatni akarok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!