Szülés után mikor már otthon vagytok, nektek hogy teltek a napjaitok, tényleg olyan borzalmas mit ahogy mondják? Kellett a segítség a nagyszülőktől hogy ott legyenek, mossanak vasaljanak, főzzenek?

Hát nézd, engem császároztak, és mivel extrém nagy súllyal született a fiam a vágásom is nagyobb volt az átlagosnál, én őszintén szólva nehezen szedtem össze magam (pedig nem vagyok egy nyámnyila alkat). A lábaim a sok infúziótól úgy bedagadtak (kb. a háromszorosukra), hogy gyakorlatilag itthon egy hétig csak csoszogni bírtam, lépni nem (a papucsomba sem fértem bele), felállni is nehezen tudtam, mindig kellett egy-egy plusz párna a fenekem alá, egyedül a kádba sem tudtam belépni... Ez két hét volt, de utána átlendültem a holtponton, onnan már könnyű volt. Kellett egy hétig anyum segítsége, a vágásommal nem bírtam volna egyből ugrani, amikor felsírt éjszakánként a gyerek. Ezen kívül jól esett az is, hogy volt főtt kaja, arra nekem nem lett volna energiám (a kórházban gyakorlatilag 3 órát aludtam 4 nap alatt, tehát volt mit kipihennem itthon). Azóta minden oké, a párom sem volt itthon velünk, meg tudok oldani mindent egyedül (azaz a gyerekkel), de tényleg jól jön a segítség.

2 év van a gyerekeim kózött. A szülés utáni 2 hétben a férjem itthon volt, addig megkértem a rokonokat, barátokat, hogy ne látogassanak. Ezek voltak a legnyugisabb, és legszebb heteink.

Én a szülés utáni napon már teljesen jól voltam, itthon nem is kellett segítség. Gondolom a szülés előtt 1-2 héttel mindenki "kinyalja" a lakást, én legalábbis így tettem, szóval amikor hazaértünk, nem várt a mosogatóban a koszos edény és nem volt poros semmi. A babát pelenkázni, etetni kell, de ő még nem csinál rendetlenséget, így a takarítás kimerül egy porszívózásban, söprésben. A heti 1 portörlés és felmosás nem vágott földhöz, a mosógép kimosott, és mivel egymagamra kellett főzni, nem termeltem halomszámra a koszos edényeket, pár perc alatt megvolt a mosogatás. A szülés utáni leglazább időszak volt, habár a babám hasfájós volt, és nagyon rossz alvó. A kemény időszak 1 éves kor után jön, a wc-re sem mehetsz el majd nélküle, hisztizik ha nem vele foglalkozol hanem más dolgod lenne. Most van hogy ott áll a mosogatnivaló, és elfelejtek kiteregetni, mert muszáj volt legótornyot építeni, vagy kimenni az udvarra, különben egész délután hisztizne a gyerek. De most sem úszunk a mocsokban. Császármetszés után biztos nehezebb (hamarosan én is megtapasztalom, már egy hisztikorszakos másfél évessel megkoronázva), de valahogy megoldom, más is megoldotta. Ja és nappal sohasem aludtam :) Minden baba alszik napközben legalább 1 órát (az enyém kb ennyit aludt újszülött korában is), az nagyon sok dologra elég! Legtöbb baba pedig ennél jóval többet alszik, úgy meg már időd mint a tenger.

15. vagyok, 6 hónapos koráig igény szerint szoptattam, max kocogni mentem el fél órára, addig a férjem vigyázott rá, vagy olyan is volt egyszer hogy fejtem le tejet és elmentem barátnőzni, de azt nem fogadta el a fiam. A rokonság nagyon messze lakik úgyhogy rájuk csak 1 éves korában bíztam fél napra, de nem azért mert nem bízok meg bennük hanem mert így hozta a helyzet. Hamarosan megszületik a kistesó, a "nagyfiamat" aki akkor lesz 21 hónapos rábízom anyukámékra 4-5 napra amíg kórházban leszek, tudom hogy semmi gond nem lesz, nagyon jól elvan velük. A férjemre a kezdetektől rá mertem volna bízni hosszú távra is, nagyon lelkiismeretes. Sírva cserél pelenkát (ilyenkor könnyezve röhögök, öröm nézni :) ), de megcsinálja. Te majd kitapasztalod hogy a rokonok hogyan bánnak a gyerekkel, illetve a férjed, és majd el tudod dönteni hogy mikor mered rájuk bízni. Nálunk pl az anyósom megmondta hogy nem cserél pelenkát, így nem hagynám ott a fiamat. Ja és ő is mondta hogy nem jön ha nem hívjuk, de nem rosszindulatból, hanem egyszer már befürdött azzal hogy odament a másik unokája születésekor hogy ott marad 2 hétig segíteni, de hazaküldték hogy nem kell. Lehet hogy a te anyósod is megélt már ilyesmit. (mi anyukámat küldtük így haza, nem volt boldog...)

Még soha nem bíztam másra a gyerekeket csak azért ,hogy elmenjek szórakozni stb... csak ha olyan dolgom volt, ahova nem tudtam őket vinni,de muszáj volt menni. Majd ha nagyobbak lesznek könnyebb lesz, sőt már így is könnyebb, a nagy 4 a kicsi 2 éves!

Nekem most 10 hónapos a fiam, néhány órára akkor bíztam először a nagyszülőkre, mikor pl. mentem vissza a kürházba varratszedésre vagy kontrollra. 2,5 hónapos volt, mikor esküvőre mentünk, akkor anyukám vigyázott rá fél napig (közben egyszer hazaugrottam megszoptatni). 5 hónapos kora óta járok tornázni (hetente kétszer másfél óra - ennyi szerintem jár nekem is :) ), ilyenkor anyósom van vele. Az apja (pasi...) nem nagyon mer vele kettesben maradni (pedig egy jó természetű, nem hisztis-sírós gyerkőc), eddig (10 hónap alatt) háromszor vigyázott rá egyedül (azaz akkor is felhívta egy barátját hozzánk), alkalmanként max. 1-másfél órát volt vele.