Egyedül, mikor beindult a szülés? Hogyan történt?

Én is pánikoltam,hogy mi lesz velem.... este 7körűl kezdődtek a fájások ,másnap reggel 8 után mentünk be a kórházba és délután 2-re lett meg (hát akár körbe is vonatozhattam volna az országot).

A másodiknál már a 32. héttől tök nyitott volt a méhszájam így a doki is ijesztgetett,mivel feküdnöm kellett a férjem itthon volt,majd a vége felé vissza kellett neki menni dolgozni...úgy volt hétfőn megy azt az 1 napot bizti kibírom mert anyukám kedden jött volna.Az egyetlen aggodalmam az volt,hogy ha bármi is lesz hova teszem a nagyobbat mert férjemnek legalább 1 óra mire ideér,anyósra nem lehetett számítani,anyukám meg 300km-re lakik.Vasárnap éjjel 4körűl fájásokra ébredten aztán gyors zuhi ébresztettem a férjem a gyereket és irány a kórház.Apás szülés lett volna így férjem felkísért a szülőszobáig aztán ment anyóshoz leadni a nagyobbat,40 perc volt mire vissza ért és hát addigra már meglett.Össz vissz 2 óra volt az egész.

Szia! Éppen az előtted érdeklődő is egyedül lehetett otthon. Az utolsó pillanatban érkezhetett meg az apuka. Nem volt fájása, csak keményedései. Aztán felgyorsult a folyamat. Talán már a kh-ban vannak és megszült.

Mindenkinél más és más. Nekem a 4. gyermekem már itthon született. Nem értünk be a kh-ba.

3kor hirtelen a semmiből nagyon erős 2 perces fájásaim lettek. Felhívtam a férjemet, de végül nem mertem megvárni. Gyalog átsétálam a kórházba (szerencsére csak 10 percre van), de azt hittem összeesek, annyira fájt. A kórházban elkeveredtem, pedig ismertem a járást, csak nem voltam magamnál. Végül egy takarítőnő támogatott át a szülészetre, ahol a vizsglóban megszültem. 4kor már szoptattam :) A férjem fél 5re esett be, jó, hogy nem vártam meg.

A következő még gyorsabb volt, mindössze 45 perc a legelső jeltől a kibújásig, de akkor itthon volt a férjem.

Még egy gyereket tervezünk, addig nem költözünk messzebb a kórháztól :)