Mit tegyek, ha ennyire félek.34 hetes vagyok és nagyon félek, mit tegyek?

Szia..... 10 napja szultem.En is feltem a szulestol de probaltam lelkileg es agyilag beallitani magam.Minden no szul...sot regen erzestelenito nelkul is vilagra jottek a babak es nem halt bele senki.Teny, hogy a fajdalomkuszobe nem mindenkinek egyforma...ha ugy erzed hogy nem birod ki akkor beszelj a dokival...de a lenyeg az , hogy NE ALLITSD BE MAGAD STARTBOL UGY HOGY TE FELSZ ES NEM BIROD KI.Muszaly kibirni...az erzestelenitonek is megvannak a mellekhatasai ami a babara is kihatnak.....gondolj bele...elso talalkozasa a nagyvilaggal kaban tortenik.

Szerintem probalj lazitani...nezz szules kisfilmeket a neten...lehet durva lessz de legalabb tudod mi var rad es felkeszit.Beszelj masokkal...akik nem remisztgetnek hanem elmondjak az ok erzeseiket.Nekem sokat segitett...es annak ellener, hogy 12 orat vajudtam azutan mar csak a baba szamitott es semmi mas!

Minden jot es konnyu szulest!

Azt olvastam, hogy mi nők úgy lettünk teremtve, hogy képesek legyünk megszülni egy gyereket.

Szülés előtt évekig én is nagyon féltem, ahogy közeledett a terhesség vége annál inkább múlt el a félelmem. Szüléskor pedig már egyáltalán nem gondoltam rá, inkább a babára koncentráltam és arra,amit az orvos mond (mit csinálj, hogy an stb.)Nem kell belőle nagy ügyet csinálni simán menni fog. Lényeg, hogy nyomj amikor kell...:)akkor ott úgyis a gyerek a legfontosabb nem a te fájdalmad

Ne idegeskedj!Nem tesz jót se neked se a babónak. Az hogy félsz, teljesen normális, szerintem mindenki fél a szüléstől, aki még nem szült. Amit nem tapasztaltál még, az idegen számodra, de a félelmet le kell, küzdeni, mert azzal csak ártasz. Én rengeteget olvastam a szülésről, képeket csak csínnyán nézzél, de olvasgass utána, pl. neten, vagy kismamás újságokból. Sokat jelent, hidd el. Ha lesz fogalmad arról, mi hogyan zajlik és mik történhetnek, mik a veszélyek és minden-minden ami ismeretlen és érdekel, már nem is fogsz annyira félni. Én legalábbis így voltam ezzel. A szülésznő még mondta is, hogy milyen felkészült vagyok.:) Nekem így könnyebb volt kivárni a nagy napot. A felisitas kis tanácsadó könyve jó nagyon.

És én a kisbabámmal is okat beszélgettem, főleg esténként, és a gondolataimban. Megbeszéltem vele, mikor szülessen meg és azt is, hogy gyorsan legyünk túl rajta. Lehet hülyeségnek tartjátok, de én folyamatosan kommunikáltam a kicsikémmel és nagyon kiegyensúlyozott, nem sírós, nem hasfájós baba. Mindig jókedvű és mosolyogva is ébred. A szülés alatt is beszélgettem vele. Én inkább őt féltettem, mintsem magamra gondoltam. Tudtam, hogy túl kell lenni rajta, valahol ki kell bújnia, a pocakban nem maradhat. Ha én képes voltam egy 4 kilós babát szülni - 52 kiló voltam terhesség előtt- akkor szerintem mindenki, mert én nagyon majrés vagyok és félek minden fájdalomtól.

Tehát nyugi, olvasgass és légy türelmes, ne siettess semmit. Kérd meg a párod vagy valakit aki fontos, legyen ott veled végig, sokat jelent.

Kitartás. Könnyű szülést!

Én is így voltam sajnos, már a terhesség elejétől a szülésen rettegtem, ráadásul ha megnéztem róla egy videót, még jobban kikészültem. nem hatottak rám azok sem, akik mesélték a könnyű szülésük történeteit, mert senki sem garantálja, hogy én is úgy járok majd és szerencsém lesz. A legfőbb problémám az volt, hogy baja lehet a babának szülés közben,és jönnek majd vákummal meg fogóval...

Aztán a 20.héten kiderült, hogy alul fekvő a méhlepényem, és császárra készülhetek. Ettől érdekes módon totál megnyugodtam. A helyzet nem javult sokat, ezért az utolsó hónapban megmondták a dokik, hogy a 38.héten mindenképp megcsászároznak. Így is történt, és így 2 héttel utánna azt kell, hogy mondjam, hogy meg se kottyant, és szerintem sokkal könnyebb volt, mint egy normál szülés. Nem értem miért riogatnak mindenkit a császárral, amikor ez is, az is lehet nehéz, vagy komplikált. bár biztosan rosszabb úgy a császár, ha valaki előtte vajúdik már vagy 12 órát!