Mi történik közvetlenül a szülés után?

Én 33 hetes kismama vagyok szóval még van időm a szülélsig, de én úgy gondolom, hogy már a teherbeesés után megkezdődik az ismerkedés baba és mama között. Mire a terhesség végére ér az ember szerintem már annyira szoros a kötelék, hogy a szülés után sem lesz fura, hogy ott van egy pici emberke, hanem inkább még nagyobb öröm, hogy végre teljesen egymásra "talált" az új család.

De viszont, hogy mik történnek a szülés után nem tudom, de a neten is biztos találsz róla néhány cikket én is ott szoktam "tudakozódni".

És hogy mikor engednek haza a kórházból a babával együtt szerintem sokminden befolyásolja. Baba mama állapota egyaránt. Nálunk álltalában 4 nap a normál szülés után és 5-6 a császár után persze csak ha minden rendben van!

Minden kórházban más a szülés utáni protokoll.

A legideálisabb esetben, amikor anya-baba is tökéletesen egészségesek:

A babát megmérik, megfürdetik, stb. (ellátják), majd egyedül hagyják a friss családot kb. 2 órára s szülőszobában.

Akkor anya kicsit kipiheni magát, megpróbálja megszoptatni a babát. Apa is megfogja a babát, fényképek készítése, stb.

Igen, már akkor elkezd vérezni, amikor megszületik a baba. A betét csere ideális esetben megy egyedül, ha rosszabbul van, akkor az ápolók segítenek.

Amikor eltelik a két óra nálunk úgy volt, hogy a szülésznő felsegített, elkísért pisilni, felöltöztünk, stb. a baba ment az őrzőbe, megvizsgálja gyerekorvos, én a babás szobába baba nélkül, és az első felkelésig egyedül. Ilyenkor lehet egyet aludni, pihenni, stb. Aztán ha sikerül összeszedni magunkat mehettünk a babáért. Az első felkeléshez csengetni kell, nehogy ájulás, stb. legyen. Akkor még segítenek betétben, stb. de utána egyedül kell elvileg boldogulni + a babát is ellátni. Ki lehet hozni az osztályra.

A gyakorlati része ugyanaz volt nálunk is, mint az előző válaszolóknál.

Hogy milyen érzés volt? Nagyon vártam hogy megszülessen, én is azt gondoltam, mint az első válaszoló, hogy már ismerem a babát és szeretem. De ahogy rám tették, csak az járt a fejemben, hogy milyen nehéz (3550 g volt, de kicsit el voltam fáradva). A kórházban is sokat nézegettem, meg otthon is, de az elején még nagyon idegennek tűnt. Hiányzott az ismerős rugdosás belülről, pár napig önkéntelenül nagyon sokat nyúlkáltam a hasamhoz, simogattam, aztán rájöttem, hogy üres, nincs bent senki. Aki kint volt, az meg nagyon távolinak tűnt. Nekem kellett 3 hét, mire igazán elkezdett kialakulni a kötődés. Előtte is volt valami, pár nap után már el sem tudtam képzelni az életemet nélküle, sírni sosem hagytam volna, ölelgettem, szerettem kézben tartani stb., de utána egyik pillanatról a másikra minőségében teljesen más lett minden. Biztos összefügg azzal is, hogy az elején azért nagyon tudott fájni a szoptatás. Mikor az rendbejött, helyreállt a világrend. :)

Mind a két babát azon magzatmázasan odaadták nekem, kicsit megdajkáltam, aztán elvitték megmérni, felöltöztetni. A nagynál varrtak jó sokat, a kicsinél nem kellett. Közben a férjem visszahozta a babákat, megvizsgált még az orvos, aztán elmentek. A 2 óra megfigyelés alatt többször bejött a szülésznő megnézni, a hasamat megnyomogatni. A nagynál egy decemberi napfényes reggel volt, beragyogott a nap a szülőszobába. Minket meg nem dobtak ki onnan, mert nem kellett a szoba senkinek, az alapítványiból meg éppen hazament valaki, ahová mentem volna. Egy álom volt. Csend és nyugalom. A nagy nem akart szopizni, ő aludt rengeteget, a kicsi meg nem kaphatott 2 óráig tejet, mert nagyon buborékot, megvizsgálták még1x mikor a szobába indultunk. A nagyot én toltam át a szobánkba, a kicsit is próbáltam, őt nem hagyták. Mielőtt elindultunk volna a szobába akkor is jött a szülésznő, megnézett mág1x, segített hálóinget venni, meg bugyit. Érdemes a szülőszobai cuccba is tenni egyet mindenből. Én mind a két szülés után egy jó kis zuhanyra vágytam.

Én rooming-os kórházban szültem, a baba csak a fürdetések alatt nem volt velem. Oda is tudtam volna menni, de általában én is akkor zuhanyoztam, rendbe raktam magam.

Szerintem arra, hogy a babádat a mellkasodra rakják, nem lehet felkészülni. Lehet róla elképzelésed. A nagyobbnál tudom, hogy a depici volt az első reakcióm. A kicsinél meg az, hogy jéé, tiszta bátyja :)

Megszületett a baba, utána rögtön még pucéran a hasamra tették. Picit pihentünk, elvágták a zsinórt, megszületett a lepény. Elvitték a picit mosdatni és mérni, míg engem varrtak. Aztán visszahozták a babát és 2 óra megfigyelés alatt együtt lehettünk hárman. Varrás után lemosták az alfelem, mielőtt a szülőszobáról kitoltak, pisilni kellett volna, de mivel ágytálba nem ment, katétert kaptam. Aztán egy összehajtott lepedö a lábam közé, és kerekesszékben áttoltak a gyermekágyra. Ott bemásztam az ágyba, a gyereket pedig otthagyták velem. Fél óra múlva jött megint egy szülésznő, hogy megnézzen, megkértem hogy vegyük ki a karomból a tűt, és menjünk el pisilni. Ekkor vettem bugyit és betétet, a mosdóig lepedővel a lábam közt csoszogtam el.

Fura volt az egész, olyan szürreális, mintha nem is velem történt volna. Fáradt voltam, fájt mindenem, de soha nem voltam még olyan boldog és büszke

, mint akkor. Az ösztönök megvoltak, az alap dolgokat meg tudtam, egy áldottjó gyereket kaptam, szóval szuper volt. Annyira jó illata volt, olyan jó volt megfogni. Első éjjel alvás helyett csak a nézegettem. 4 éjszakát voltunk benn.