TI MILYEN HANGOKAT ADTATOK KI SZÜLÉS KÖZBEN?

a fájásoknál levegőt se tudtam venni nemhogy kiabálni... én azt hittem hogy majd káromkodni fogok de arra se volt erőm :-)

8-as: azt hittem, csak én szívtam ekkorát, hogy nem tágultam, csak 1 centire és 2x is hazaküldtek, hogy vajúdjak otthon, mert "ez még semmi". Nekem is elég sokáig tartott, de nem 2 napig, "csak" másfél. Aztán császár lett a vége, ahogy nálad is. Őszintén tisztellek, hogy tovább bírtad, nekem már halálfélelmem volt a végére, mert éreztem, hogy nem tudom végigcsinálni. Annyira kimerültem, hogy elképzelésem sem volt, hogyan tudnék nyomni a végén, remegtem és könyörögtem, hogy legyen már vége. Nem segít, hogy te is szenvedtél, de egy egész kicsit jó érzés a tudat, hogy nem én rontottam el valamit, hanem tényleg van, hogy így alakul egy szülés (még most is sokszor úgy érzem, hogy miattam alakult rosszul, pedig az eszem tudja, hogy nem irányíthattam, ami történt).

Én is üvöltöttem. Majdnem ugyanaz, mint a 8-asnál, csak engem nem küldtek haza, hanem befektettek a nőgyógyászatra vihorászó p*csák közé. Az első 40 órában szépen, csendben tűrtem, de az utolsó 5-6 órát végigüvöltöttem. Nem is mert szólni senki. Azt várták, hogy végre leessen a baba szívhangja, hogy legyen ok császárra, mert az nekik nem volt elég, hogy 2 nap alatt csak egy centit tágulok. Aztán a szívhang leesett, SOS császár. De akkor már tényleg ordítottam, magam alá pisiltem, hánytam. Én tisztán emlékszem minden percére, soha többet nem akarom átélni, legközelebb biztos megfizetem a császárt.

Én úgy indultam neki hogy majd csöndben szülök... ez sikerült is egészen a kitolásig. Ott pedig egyszerűen NEM TUDTAM VISSZAFOGNI MAGAM. Nem én irányítottam!!! Szégyelltem magam és kértem utána a bocsánatokat, de nem tehetek róla én nem tudok csendben szülni!!! Az hogy mások tudnak, hát hurrá.. de nem kéne lenézni azt akinek ez nem megy! Egyébként nem sokáig voltam hangos, mert annak ellenére hogy pazaroltam a kiabálásra az energiámat, 4 tolófájással 15 perc alatt ki is bújt a kisbabám!

Ja és senki nem cseszett le érte, se az orvos, se a szülésznő

oxitocinnal EDA nélkül üvöltöttem. Senki nem szólt érte

14-es vagyok én is oxitocinnal eda nélkül szültem hangosan. Nem kell ciki dolognak érezni egyáltalán, ha nem sikerül halkan!

Egy hangom sem volt, egyszer szólaltam meg,hogy "ez nagyon fáj". pedig több mint 2 napig vajúdtam!

Teljesen némán viseltem a fájásokat 16 órát vajúdtam. Az utolsó fájásoknl annyit mondtam, nem bírom tovább és elkezdődtek a tolófájások. Ott egyszer mondtam, hogy b...meg! :) Férjem könnyezett és élete legcsodálatosabb élményének tekint rá. Mai napig megkönnyezzük az egészet! Legszebb élményünk, holott akkor azt éreztem, többet nem szülök! 5 hónapos a fiam és már tervezzük a kicsit :) Készülj fel, embert próbáló, de bízz meg a szülésznőben, orvosban! Szerintem nagyon sokat számít, ha van fogadott. ha úgy érzed kiabálnod könnyebb, hát tegyed. É introvert ember vagyok, jobban esett magamban elviselni és a légzésre koncentrálni. A kitolásnál meg a kiabálással elment vlna az erő. Oda összpontosítani kell, hogy lent nyomj. Le kell vezetni az erőt! Szép szülést!!!