Tényleg annyira kiábrándító a szülés a férjnek?

a legtöbb férfi és a párom is élete legnagyszerűbb élményének tarjta, hogy ott volt a gyereke születésénél.

az én párom elérzékenyült, pedig az a tipikus morcos-kemény legény :)

egy másik ismerősöm azt mesélte, hogy a szülés után mikor vezetett hazafelé, nem látott a könnyeitől örömében :) :)

ja ez az ismerősöm azt is mesélte, hogy amikor a párja a szülés hevében "becsokizott" (ilyen is van) akkor ő törölgette meg a kedvesét alul. és nem tartotta taszítónak.

a szülés egy csoda, az élet egyik legnagyobb csodája. az apát nem lehet ettől a csodától megfosztani!!!

:)

Elöször is: az apa NEM azt látja, amit a különféle videókban mutatnak, mert melletted áll és nem az orvos mellett.

Másodszor egyetlen ember sem gondolja, hogy a szülés közben egy nö "szép", hanem hogy egy gyereket hoz a világra. De ettöl még nem kiábrándító látvány.

Harmadszor egy JÓ kapcsolat ettöl nem megy tönkre, sem érzelmileg, sem testileg.

Negyedszer, ha a férjed benn szeretne lenni, akkor eszebe ne jusson kizárni ebböl az élményböl, mert AZZAL többet ártasz a kapcsolatotoknak.

Ötödször: ha együtt élitek át a gyereketek születését, az - legalább is nálunk igy lett - sokkal jobban összekovácsol benneteket, mint bármi más.

Az én férjemnek nem volt kiábrándító. :) Nem a premier plánt látja, hanem megmondják neki, hogy hová állhat. :)

A szextől sem ment el a kedve.

Ha szeretne bent lenni, akkor csak az anyósod miatt nehogy ne engedd meg neki!

1-es, ez milyen aranyos. :)

Én 24 óra alatt jutottam el a szülésig, úgy éreztem, hogy szétszakadok, de nem történik semmi. A férjem mondta, hogy látta a fejét.:) Ezen meglepődtem, mert én csak azt éreztem, hogy fáj, nem azt, hogy ki akar jönni. Aztán a következő fájásnál kibújt a feje. Csak megnéztem, mi nem simiztük meg, de nagyon cuki volt.:) Utána kibújt az egész baba, a hasamra tették, majd amikor elvitték fürdetni, akkor ment a férjem is, bepólyázva hozta vissza. Olyan aranyosak voltak együtt, ahogy hozta a babát. Nekem nagyon jó volt, hogy ott volt.

4-es

Hát, a könnyei potyogtak, mikor megszületett a kisfia, és közel sem nézett ki úgy, mint aki kiábrándult. Nagyon nagy élmény volt neki, hogy ő foghatta meg először, miután a hasamra tették. Elment megmérni, megfürdetni, öltöztetni, és a világon ő volt a legbüszkébb, ahogy a családnak kiment megmutatni a picurt. A szextől egyáltalán nem ment el a kedve, igaz, nem is kukucskált a lábam közé, szigorúan a fejemnél ült, nagyon figyelt, hogy hova nézzen, mert amúgy vértől ájulós típus. Mindenkinek meséli azóta, hogy milyen szuper volt az egész. Nem mellesleg, így legalább megtudta, hogy az anyukák min mennek keresztül, mire világra jön a baba. Büszke volt rám, ez jól is esett, meg örültem, hogy nem egyedül kell végigcsinálnom a bulit.

Nem mellesleg az apás szülésnek van egy olyan előnye is, hogy legalább van melletted egy férfi, aki szükség esetén ki tud állni érted.

Anyós már csak azért sem tudhatja, mert az ő férje még nyilván nem volt bent...

Régen tényleg nem volt ez szokás. A szülésznőm ezt úgy magyarázza, hogy a kismamának mindig is szüksége volt olyan segítőre, aki lelkileg közel állt hozzá, tehát a bábán (hozzá értő személyzeten) kívül. Régen még együtt éltek a generációk, tehát kézenfekvő volt, hogy egy női rokon legyen az.

És nagyon fontos, hogy a házasságról/párkapcsolatról is teljesen máshogy gondolkodtak pár évtizede/százada, nem volt ilyen "demokratikus" mint ma, a férj és feleség nem voltak egyenrangúak, de még ha egyformán tisztelték is egymást, akkor is a feladatok megoszlottak, a nő inkább anya-feleség szerepben volt, nem volt még emancipálódva.

Mára felértékelődött, hogy a szülő páros "lelki társai" is egymásnak, és mivel legtöbbször az apa a kismamához legszorosabban kötődő személy, ezért (is) ő megy be.

Saját tapasztalatom, hogy a férjem hihetetlen támaszt nyújtott mindhárom szülésnél. Főleg, amelyiknél elhúzódott a vajúdás. Törölte az arcom, inni adott, orromat is törölgette, masszírozott, segített pozíciókat váltani, szorított a kezem, tartotta a lábam. Ha a szülésznő mondta hogy valamit vegyen elő a csomagból, azonnal ugrott. Szóval egy kiegyensúlyozott hátteret adott. Természetesen a fejem mellett volt, bár azért az nem igaz, hogy nem lát semmit, de egyrészt nem úgy, mint a videókon, másrészt pedig a SAJÁT FELESÉGÉT látja, tehát teljesen máshogy viszonyul.

Ő örült, hogy bent lehetett, bár utólag bevallotta, hogy mindig nagyon félt egy lehetséges komplikációtól, és aggódott, meg nehezen élte meg, úgy érezte nem tud igazán segíteni.

Az első szülésünk után azt mondta, hogy megértette, mi az, hogy "vérrel verejtékezni", mert nekem az egész arcomon és nyakamon elpattantak az erek, és apró vércseppek jelentek meg (2-3 hét alatt minden szülés után felszívódtak).

Szóval egy cseppet sem kiábrándító neki.

Nekem volt többször olyan élményem, hogy később, ha olyan pozícióban voltam, mint kitoláskor, akkor az jutott eszembe, és oda lett a gyönyör. De hát azt hiszem ez is fejben dől el, mint sok minden más.

Azt gondolom, hogy alap, ha a férjednek van kedve bemenni, akkor az nem sülhet el rosszul.

Esetleg megbeszélhetitek előre, hogy ha úgy érzi, kimehet közben, és te nem bántódsz meg. Sok lehetőség van.