Anyukák akik simán szültek, ti sírtatok mikor vége volt a kitolásnak?

Meghatódtam először ahogy meghallottam, hogy felsír a kislányom. :) viszont amikor megláttam, hogy könnyezik a párom én sem bírtam tartani magam. Legszebb emlékem :)

Én is sírtam. Mind a háromnál. :-) A megkönnyebbülés, hogy túl vagy rajta, a boldogság, hogy végre a karjaidban tarthatod, az elmúlt órák izgalma, fájdalma, várakozása beteljesedik, ennél nincs szebb dolog az életben..

Az elso gyerekemet siman szultem es zokogtam mikor meglett,az oromtol a megkonyebulestol,a masik kettot csaszaral szultem naluk nem sirtam... de a parom az igen!

Én nem sírtam, és "csak" mosolyogtam, és gyönyörködtem.

én nem sírtam. gázzal szültem, eléggé elkábított. épp ezért nem is szülnék így újra.

Én nem sírtam, a férjem könnyezett.

Én nem sirtam ideges lettem ahogy megláttam ahogy a párom sír,mert nem tudtam hogy az örömtől vagy a bánattól,mert a fiunk nem sirt fel,azonnal elvitték.Ha felsirt volna biztosan sirtam volna,megnyugodtam volna.Másnap láttam először a fiam akkor sírtam az örömtől és a megkönnyebbüléstől,hogy minden rendben,na meg mert olyan szép :)

Dehogy sírtam, örültem, hogy végre kint van és elmúlt a fájdalom.

Nem sírtam. Az első dolog, ami eszembe jutott, szó szerint: " aro..téletbe, de jó, hogy vége". A második: "miért nem sír a gyerek? Mikor sír már?". A harmadik: "mit babrálnak vele már annyit, adják már ide". Apa pityergett. Aztán nézegettük, hogy milyen kis gyűrött ufó feje van. Közelében sem voltam a sírásnak. Egyszerűen annyira elegem volt már a fájdalomból, hogy ez eszembe sem jutott.