Más is érezte szülés kapcsán a kiszolgáltatottságot, hogy néha nagyon megalázó a helyzet?

Én a "kedves" nővérek miatt éreztem magam megalázva. Vajúdáskor, amikor fájások közepette, felmásztam a vizsgálóasztalra (annyi esze nem volt,h. talán segíthetne), képes volt leparancsolni onnan, mert a hálóingemet nem tűrtem fel a fenekem alól és idézem: "ha véres lesz vagy ráfolyik a magzatvíz, nem tudok másikat adni". Ugyanezt eljátszotta, amikor lefeküdtem az ágyra és nézték a szívhangot. Örültem,h. végre le tudtam ülni és erre állított fel onnan is...Na azt nem is mondom, amikor a magzatvizem elfolyt, volt ám hiszti...Egy rémálom volt az a szuka (már bocsánat).

Én nagyon görcs anyuka vagyok, nem laza. Viszont a szülésnél annyira boldog és büszke voltam a babára, magamra, a férjemre, hogy ez nem érdekelt. Kedvesek is voltak, természetesnek vették -ezért én is- a történteket. Hozzáteszem, hogy elfelejtettek beöntést adni, mégis minden tiszta volt körülöttünk.

Érdekes. Én teljesen szégyentelen lettem szülés közben + utána még vagy egy hétig. Más látogatói előtt szoptattam és fejtem, szülés közben meg csak az érdekelt, hogy kijöjjön a baba, semmi más nem számított. Ráadásul teljesen szőrösen mentem szülni, mert hamarabb jött a baba, az epilálást meg halogattam... És eléggé mediterrán típus vagyok. Utólag meg már mindegy :)

Nekem nem volt ilyen élményem, pedig nem szültem elit kórházban. Igaz, cserébe az orvosom és a szülésznőm választott volt, akikkel előre összecsiszolódtunk, megvolt a bizalom, amíg nyomtam, nem azon gondolkoztam, hogy van-e rajtam bugyi és ki mit lát, én két kedves embert láttam, akik segíteni akartak, és tudtak is, és a maximális előzékenységet részükről. Az ügyeletes szülésznő bejött közvetlen a tolófájás előtt valamit kérdezni, de őt is szépen kiküldték, hogy most senki ne zavarjon. Engem a szobatársaim harmincfős rokonsága zavart inkább utána. De a szülőszobában még a saját betétemet is én raktam be a lábam közé, a pisit meg állva oldottam meg magam a wécén. És amint kibújt a bébi, és megnézett az orvos, hogy minden rendben, illedelmesen betekart a szülésznő, és senki semmit nem látott tovább.

Szerintem ez azokon az embereken múlik, akik a szülőszobán vannak. Hogy emberileg hogyan bánnak a kismamával. Nem szabad így gondolni rá, hogy megalázó, mert nem az, csak akkor, ha úgy bánnak velünk. Ilyen esetben segítséget elfogadni természetes.