Akik már megszülték a babájukat. Sokat változtatok? Anyatigrisként viselkedtek? Jöttek anyai ösztönök-megérzések? Határozottabbak lettetek-mivel már a babáért is felelősséggel tartoztok?

Szerintem igen. Az én fiam már 14 hónapos, de tényleg úgy van, hogy magabiztosabb, határozottabb lettem az életben. És lett egy amolyan hatodik érzékem is, hogy valami bennem folyton a babára figyel, éjjel-nappal. Ez borzasztóan fárasztó, mert éjszaka sem tudok igazán kikapcsolni, minden nyikkanására már pattanok ki az ágyból. Amikor lerakom aludni mondjuk délután az olyan, mintha egy nehéz súlyt raknék le, mert tudom, hogy biztonságban van, tiszta a pelenkája, jó meleg a ruhája... akkor is tudom, hogy merre van, amikor nem látom, mert valami belső érzékkel érzem. Ezért nem lépek rá mondjuk, amikor a lábam körül mászkál, vagy éjszaka nem fekszem rá. Megváltozik az ember élete, az biztos, de nem tudnám már elképzelni nélküle. Amikor visszagondolok, milyen volt előtte, nem is értem, hogy bírtam nélküle élni... :)

Szerintem én igen. Ha a gyermekemröl van szó hamar csattanok. Amúgy mindigis kicsit idegsukkos voltam. Csak pédának: imádom 5 éves keresztlányom mindent lehetett neki de mostmár ha a fiamról van szó igen is rászólok. Ja és az anyai östönök, megérzések is megjöttek. Csak nyugi!!! Nem szabad túlaggódni az biztos! 7 hós fiú anyukája

Igen. Eddig például nem mertem szembeszállni anyósommal, tűrtem, hogy leszóljon terhesen, hogy megjegyzéseket tegyen rám és a születendő gyerekemre. Most nem hagyom. Szembe szállok vele ha olyat mond ami nekem nem tetszik. Pl: Szegény gyerek, de sajnálom, hogy ilyen anyja van! Megmondom neki, hogy nem vagyok kíváncsi a véleményére és hogy igenis jó anya vagyok, nem úgy mint ő, hogy 2 hónaposan már tejbegrízzel etette a gyerekét. Megpróbálta az enyémet is etetni, de nem hagytam neki. Azt is mondta, hogy nem szép a gyerekem, amikor még a pocimban volt úgy tettem mintha meg sem hallottam volna, de mikor akkor mondta mikor a fiam már a kiságyában aludt nem tűrtem el és kiosztottam. Amióta megszületett a fiam másabb vagyok, határozottabb, nem nézek el olyan dolgokat amiket eddig elnéztem. A párommal is szigorúbb vagyok, mikor hazaér nem engedem hogy addig meg fogjon bármit amíg kezet nem mos és addig nem foghatja meg a gyereket sem amíg át nem öltözött. Inkább határozottabb leszek mint hogy valami baja legyen a gyereknek.

A hatodik érzék nálam is beindult. Terhesen féltem, tartottam attól, hogy mi lesz ha majd nem tudom eldönteni miért sír a gyerek, mi baja van. Most már tudom, hogy feleslegesen aggódtam, mert mindig tudatja velem ha valami nem jó neki és én mindig tudom, hogy épp mi baja van. Mikor még csak tervben volt a baba kicsit féltem, hogy el tudom el majd látni rendesen, tudni fogom e hogy kényelmes e neki a ruha, hogy jól tartom e fejét. Meglepődtem magamon, hogy ilyen ügyesen vettem az akadályokat. Már az elején beindultak az anyai ösztönök.