Tényleg annyira fáj a szülés, hogy valaki sikit a fájadlomtól? Első babámat várom, és egy kissé aggódom, hogy hogyan fogom viselni a fájásokat.

A sajátjaimat el tudom mondani, talán az segít egy kicsit. 3 gyerekem van, mind 4 kiló feletti, sima szüléssel, fájdalomcsillapító nélkül, 12-3-1,5 órás vajúdásokkal.

Az elején olyan, mint egy erős menstruációs görcs, majd mégerősebb, de a vajúdás alatt vannak szünetek, amikor - hihetetlen, de - összeszedi magát az emberlánya akár pár másodperc alatt is. Arra gondolj, hogy ilyenkor rengeteg hormon segít neked, hogy végigcsináld!!! Különben nem születnének meg a babák. Azt tudom javasolni, hogy a tágulási időszak alatt segíts magadnak. (melegvízes medence esetleg) Nekem bevált a gumilabda, amire ráültem, ez a gravitációnak köszönhetően segít a baba fejének minél hamarabb kinyitni a méhszájt. Segít az is, hogy tisztában vagy vele, mi történik a testedben. Én pl. elképzeltem, hogy minden egyes fájásnál nyílik-nyílik ki a méhszáj egy kicsit. Ha meg tudod állni, ennél a szakasznál ne tartsd vissza a fájdalmat, azaz ne feszítsd be a hasad, feneked, inkább végy egy nagy levegőt, csukd be a szemed és add át magad a tested fájdalmának. Persze ezt nem könnyű megtenni, én is a 12 órás vajúdás alatt jöttem rá útközben, ugyanis így is fáj ugyan, de rövidebb ideig tart a vajúdás rész, ami szerintem fájdalmasabb összességében, mint a kitolási rész. Ha elfogadod a történéseket, akkor el fogod tudni engedni magad annyira, hogy fájások alatt se legyél görcsben.

A kitolási résznél inkább azt mondanám, hogy igencsak furcsa érzés, amikor az utolsó 10 centit feszíti szét a baba feje. Mintha egy téglát dugtak volna fel. Őszintén szólva nekem mindhárom gyereknél ez a rész már a kellemesebbik volt, abból a szempontból, hogy nem fájt annyira, csak marhára feszített. Inkább égő érzésnek mondanám. (nekem az utolsó szülésemnél ezen a szakaszon az fájt a legjobban, hogy a szülésnő ujjával tágított közben, hülyeség volt részéről, s fölösleges...) Egyébként ilyenkor a nyomási inger határozottan fájdalomcsillapító. Ezt igazolhatja az, akinek már kellett visszatartani ezt az ingert szülés közben. Tehát itt pedig nyomni kellett.

S ami az üvöltést illeti, kissé megrökönyödve olvastam egy-két választ...., ilyenkor leginkább a nagy erőlködéstől nyög nagyokat az emberlánya. Ez nem összekeverendő a kétségbeesett, fájdalomtól teli sírástól. Aki ebben a helyzetben sír, vagy ilyesmi az szerintem nem inkább a fájdalomtól, hanem a fáradságtól, fásultságtól, esetleg a félelemtől van kikészülve. De szerintem, ha lelkileg elfogadod azt, ami történik a testedben, akkor ez nem következik be. De mondom, én csak az én nevemben beszélhetek. Egyetértek azzal a válaszadóval, aki azt mondja, hogy ha igazán fáj,akkor egy hang sem jön ki az ember torkán. Nna, nekem ilyen volt a vajúdás része. A kitolás része pedig hangos, hiszen nyögni nagyon kell! Kell az erő, s arra számíts, hogy a kitolás erőfeszítésbe kerül, és egy jó nagy levegőbe! Akár hanggal préseled ki magadból a szuflát, akár nem, lényeg, hogy a nők többsége ösztönösen használja ilyenkor a testét. Te is tudni, érezni fogod, mit kell tenned, hisz a tested mindent meg fog mutatni, amire szükség van, hogy a kis babóca egészségben megszülessen. Ne félj a fájdalomtól, inkább engedd át magad neki, mert ott tudni fogod, hogyan forduljon ez a javatokra! Igazán felemelő érzés lesz! :-)

utolsó válaszoló!! Tökéletes voltál! Ötös!

Igen: nagyon fáj de elviselhető...

Első babánál a kórházban vajúdtam, kemény széken, franciaágyon labdán mindenhol és baromira fájt..mert nem tudtam és nem számoltam vele mennyire fog fájni..

A másodikat 2,5 éve szültem.. az jobb volt, és gyorsabb..

És a harmadik lesz kibújóban valamikor március elején..

mire emlékszem? az elsőnél sem hangoskodtam de sajna nincsen róla video.. viszont a hangos nyögéseimen röhögni tudtam később.. na szép kis pontszerű bevérzéseim is voltak a nyakamon, az erőlködéstől.. tudni kell összpontosítani hova is nyomunk.. na nem fejre..(nekem sikerült oda is:))

második babám éjfélkor jött. Hajnaltól csordogált a vizem de csak ha feküdtem, így azt hittem a pisiügyletekkel nem bírok leszámolni.. be is ijedtem hogy inkontinens lettem:)Otthon vajúdtam este hattól majd 10-kor mentünk be, de még nem gondoltam hogy szülni fogok.. csak amikor kezembe adták a hálóinget.. mire elrendeztek lett fél éjfél... aztán gondoltak egyet, és meg akarták repeszteni a burkot de azt már nem találták , sehol sem.. állítólag valami buroksapkát kerestek:)

azt mondták azért ha jön a fájás nyomjak, hátha meglesz a sapka.. de nem lett és azt mondták nyomjak még.. Erre én: de ha nincsen ott akkor mit nyomjak?

A doki vigyorgott: a fejét!!!!merthát már ott is volt a feje.. na hát ha már ennyire ki akar jönni a macikám akkor nekiálltam és segítettem neki... három nyomásra kint volt, és a videót visszanéztem.. Nem is figyeltem semmire a szülésnél csak arra hogy jól vegyek levegőt és oda nyomjak ahova kell..... de olyan megható volt a video..

egy hang nélkül szültem meg, a kitolásnál lekapcsolták a villanyt, félhomály volt csak az érkezési oldal volt premier plán-ban megvilágítva... a babukám ebbe a nyugalomba érkezett meg egy kis sírdogálással.. de hamar csend lett.. elment megfürdött és a karjaimban szuszogott tovább szép tisztán.. még akkor mellre tettem, és cummogott kettőt-hármat..

A nővérek kérésemre kint hagyták nálam majdnem egy órát még..

addigra nyoma sem volt már a fájdalomnak..

könnyű szülést kívánok Neked!

szia!

Én azt mondanám neked, hogy ne gondolkodj ezen, mert csak magadat hergeled. A szülés mindenkinél más és más. Van aki 2-3 óra alatt szül és van aki (mint én is ) tizenegynéhány óra vajúdás után veheti kezébe a babáját. Természetesen a fájdalom is más a két esetben, már csak a fáradtság miatt is.

Én nem emlékszem hogy miket mondtam amikor szültem (a vége kiesett), de nem túl szépeket állítólag. De már másnap azt mondtam hogy jöhet a következő. Már nem emlékszem, hogy mennyire fájt. Most ikerbabókat várok, de szeretném ha lehet őket is természetes módon megszülni.

Könnyű szülést kívánok mindenkinek

:-))

Én nem kifejezetten a fájdalom miatt akartam volna sikítani/kiabálni,hanem az erőlködéstől. Minden erőmet beleadtam, azt hittem szétszakadok ott helyben és néha mégsem volt elég. De nem engedtek kiabálni, mert azt mondták akkor sokkal ikisebb erőt tudok kifejteni.

Nagyon fáj.Ha nem ezt mondanám,hazudnék,azt meg nem szoktam. Nem kértem és nem is kaptam fájdalomcsillapítót, és megszültem. Ma már tudom,hoyg ha kértem volna csillapítást megbántam volna. Egyébként hosszú nehéz szülésem volt, de csak a vége felé volt egyszer hoyg annyira elgyengültem,hogy azt mondtam inkább vigyenek el császározni. Szerencsére nem kívánságra megy a császár.

Tényleg fáj, de tudok neked rosszabbat mondani, a fogfá

jás az az, nemtudod mikor lessz vége, és nekem volt már olyan erős hogy dobáltam magam az ágyon, azt hittem elpusztulok, akkor azt mondtam inkább szülnék, én már nagyon várom, 38 hetes km, jó szülést! nekem a harmadik babám

szia,

nekem megindított szülés volt, meg burokrepesztés, és kaptam fájáserősítőt is, mert nem akartam tágulni, 21 órát vajúdtam. a vajúdás kibírható volt, de utána volt 3/4 óra, amikor 2 percenként majd 1 percenként jöttek a fájások, és volt kb 4 , ami alatt már síkítani se tudtam, csak azt mondogattam a férjemnek, hogy meghalok, és ide-oda csapkodtam a fejem. legszívesebben elszaladtam volna a fájdalom elől, d azt ugye nem lehetett...szóval a legdzurvább 3/4 órája volt az életemnek, és utána kb. 2 hónapig gondoltam úgy, hogy köszi, nem lesz kistesó. de mára már csak mosolygok rajta, és persze, hogy lesz kistesó! :))))

amúgy a neheze a szülés után jön, úgyhogy ne félj tőle, hanem viseld el, a baba kedvéért! (mást úgysem tehetsz) ;)) Könnyű szülést kívánok!

Ne félj, nem tudhatod előre, hogy milyen lesz. Főleg első babásként!

Sajnos én egy hétig (előbb befektettek) hallgattam hogy sok fiatal lány vonyít és hisztizik, holott még csak 20-10 perces fájásai voltak és már meg akartak halni. Bezzeg amikor megérkezett a férj-pár akkor már vigyorogva fogadták, és utána hirtelen már nem is volt akkora vész.

Úgyhogy én is eléggé beparáztam. Aztán egyetlen nyikkanás nélkül végigcsináltam, sőt beszélgettem tolások között a szülésznővel és varrás alatt a dokival.