Más is észrevette, hogy a császáros babák sokkal nyugodtabbak? Vagy ez csak az én tapasztalatom?

A fiam császárral született. Mikor hozták ki a gyerekeket a csecsemősök szopizni, már megismertem a fiam hangját, mert ő sírt a leghangosabban. Besárgult, így egy ideig fény alatt kellett lennie, de még onnan is kihozták, mert annyira sírt, meg kellett nyugtatnom és csak utána tudták sírás nélkül visszatenni.

6 és fél hónaposan addig-addig próbálkozott, míg megtámaszkodott és felült és onnantól önállóan ül, merthogy neki fekve uncsi volt. 11 hónapos kora óta pedig már jár és csak megy és megy, felfedez, megvizsgál... és azóta 5 percet nem képes a fenekén megülni. Szóval a fiam minden, csak nem nyugodt.:)

10-es vagyok.

Szerintem meg pont az okozhat "problémát" a babának ha meglepetésszerűen kiveszik,mert a vajúdás közben azért csak "felkészül rá"!

Egyébként nem volt életmentő császárom,csak nem tágultam semmit. Szerencsére a babával nem volt semmi baj,csak miattam kellett császározni mert már nagyon kimerültem!

Az hogy ki milyen nyugodt vagy nyűgös (lesz) nem attól függ hogyan született!!! Akkor az én lányom miért nyughatatlan még mindig?:)

Lányom 35.hétre született ezért a koraszülött osztályon volt 1hetet.Már messziről hallottam hogy ő sír amikor mentem fel az osztályra.

Az első 4hónapban folyamatosan sírt.,volt hogy órákig.

Most 22hónapos lesz:akaratos,eleven,hisztis.Ha vmi nem tetszik vagy nem az van amit ő akar üvölt és földhöz vágja magát. Nem lehet vele sehová menni,mert cirkuszol

Kislányom hosszú vajúdás után császárral született, nagyon jó baba volt, 3-4 óránként evett, majd aludt. Egyszer kelt éjjel, akkor sem sírt, csak nyekergett a kajáért. Hazamenetel után is így volt, a 8. hétig, amikor elkezdődött a hasfájás, és a többi. De ez normális, és nem volt problémás baba. Ahogy nőtt, egyre akaratosabb lett, nem mondanám nyugodtnak, inkább elevennek. Ébren egyébként picinek is nagyon aktív volt.

A fiam sürgősségi császárral született, ugyanolyan újszülött volt, nappal élénk, de jó alvó, jó evő. Teljesen más természet, mint a lányom, nem annyira erőszakos, de ő is aktív, eleven gyerek, bár kifejezetten kiegyensúlyozott.

Nálunk a szobában 5-en voltunk, ebből csak mi voltunk császárosok, egy baba volt aki folyton sírt, a többi olyan volt, mint az enyémek. Nem látok összefüggést.

nem csak ettől függ, hanem a hasfájósságtól is

1. babáknál még anyukának is rá kell jönni, hogyan szoptasson. a baba egyrészt sok levegőt nyelhet közben (főleg ha valami okból pár napig nem szophat és cumisüveg helyett pohárkából itatják) másrészt valamelyik babának érzékenyebb a hasa a tápszerre és néha a tejre(laktózérzékenység pl.)

a szülés pedig mindkét esetben megterhelő nekik és mint a felnőtt emberek, úgy ők is egyénenként máshogy élik meg és dolgozzák fel.

én pl. nagyon sírós voltam és a mai napig ha tejet iszok, megterheli a gyomromat, kellemetlen, feszülő érzés.

a tesómnak semmi baja tőle, ő nem volt sírós

mindketten császárral születtünk.