Kedves férfiak! Miért van az, hogy a férfiak (már aki) szeretnének gyereket, szülés után meg sír a szájuk, hogy a nejük elhasználódott, le van élve? Tág a punci, rossz a szex, lóg a cici, kövér az asszony, stb.

Nekem nem lett tág ott lent, sőt a férjem szerint jobb mint új korában! :) A mellem viszont bizony lóg, a hasam is és sajnos szétszakadt a bőröm... Nincs pénzem szilikon cicire meg hiper szuper kezelésekre mint a celebeknek... Sajnos a férfiak ezt látják a tv-ben, szülnek a celebnők aztán 1 hónap múlva bombaformában vannak és arra gondolnak az ő feleségük miért nem ilyen...

Hál Isten az én férjem soha nem becsmérel csak dicsér pedig aztán tényleg hátrányomra változott az alakom, de el mondjuk nem hagytam magam sosem... :)

Csak a "kövér az asszony"-ra reagálnék.

Pl. én sokkal kritikusabb vagyok magammal szemben, mint a párom. Igenis zavarnak a már most feljött kilók, de a babánkért mindent. Próbálok odafigyelni, de van hogy lecsúszik egy-egy péksüti, vagy pár kocka csoki az esti órákban, ami korábban nem volt rám jellemző. De ennyi "nekem" is jár. Ezen felül viszont amikor eljön újra a "sportolás" lehetősége, mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy visszanyerjem a formám (már, amin a természet változtatni enged),mindezt magamért, senki másért. Igenis szeretném újra felvenni a régi ruháimat és nem elajándékozni, szeretnék majd a gyerekemmel együtt szaladgálni, biciklizni, nem csak ülni a játszótéri padon. Ezért úgy gondolom, hogy amin a szülés után változtathatunk, azon kell is (természetesen amikor már jól esik a mozgás). Nőnek születtünk, babát vállalunk/tunk, ez van, de azért nem az legyen már a normális, hogy 15-20 kilóval többek vagyunk, mint ahogy a párunk megismert, csak azért mert szültünk. Lehet, hogy már senki sem lesz a régi, de azért egy kis mozgásba és csinosan öltözködésbe még senki sem halt bele.

"De a férfi tudja, hogy ez a gyerek ára, amit neki is meg kell fizetni: mégpedig az, hogy egy olyan nővel él, aki már nem is tetszik neki és csak azért dicséri, hogy neki jobb legyen. Akkor nem szánalomból és kötelességből van már csak vele?"

Erre csak annyit tudnék írni:

amikor megismerkedtünk a férjem 80 kg-os egyetemista volt. Most 105 kg-os fejlesztőmérnök. Két hete piszkálom, hogy menjen már fodrászhoz, mert lassan ősember külsőt ölt.

Én is mondhatnám azt, hogy hja, apukám...megváltoztál külsőleg, mehetsz a levesbe!

Egy stabil, szerelem/szeretetteljes házasságban nem a külső megjelenés a lényeg. Ahogy telik az idő, változunk, mi is, a párunk is, természetes, hogy nem maradunk ugyanolyanok. Aki a külső (akár negatív, akár pozitív) változások miatt mondja azt, hogy ez már nem az az ember, akkor az elég felszínes.

Ha időközben a férjem nem mackóvá változott volna, hanem marad 80 kg-os, de egy agresszív, bunkó állat lesz, akkor mondhatnám, hogy ez már nem az az ember, mert én egy remek humorú, másokat tisztelő férfiba szerettem bele.

A külsőnk az, amit lehet (határokon belül) formálni. Ha egy nő erre ösztönzést, a változásra visszajelzést kap, borítékolható, hogy nem fogja továbbra sem elhanyagolni magát és igenis tesz azért, hogy tessen.

Nagyon egyetértek azzal a válaszolóval, aki azt írta, hogy Férfi kell legyen, aki mellett a nő NŐ. Ha folyamatos visszajelzésként pozitívumokat kap egy nő, az meg fog látszani a külsején is. (Legalábbis én kilenc év után is elpirulok, ha hazaérve a fodrásztól ezt hallom: milyen dögös csajom van! Persze, hogy legközelebb is megyek! Persze, hogy azért veszem meg a finom csipkebugyit, hogy elismerő szavak mellett levegye rólam.)

Sokan felhozhatnánk a szüleink, rokonaink házasságát is példának. pl. anyósom már nem a 45 kg-os topdíva, mint lánykorában (két szülés, méhen kívüli terhesség, ciszta miatti petefészek eltávolítás után), de apósom se a jóképű Bobherceg (érszűkület, cukorbetegség). Most már "anyó" és "papi". Mégis rendületlenül szeretik és kitartanak egymás mellett a külső változásoktól függetlenül.

Akkor azt javaslom, fogalmazd át a kérdésed és tedd a családi kapcsolatok kategóriába, mert a "szülés" témakörben többnyire hölgyek forgolódnak. :)

Szívesen venném, bizonyára sokkal érdekesebb válaszok születnének, mint most. :D Én is kíváncsi lennék a férfi tábor véleményére, hogy vajon ők hogyan látják ezt az egész "változik a test" témát.