Összességében a császár tényleg sokkal könnyebb, mint a természetes szülés?

"császárosok kérdeztek mindig milyen a szülés és megbánták mert a következöt is császárral kell ,és nem érzik át a rendes szülés örömét"

Ennek mi az értelme? Megbánták? Következőt császárral kell?

Mi van?????

Bár a válaszokat látva, úgy tűnik, kezdenek elkanyarodni a válaszok a kérdés lényegétől, azért szeretném megosztani az én tapasztalatomat, mert mindkét szülésfajtához volt szerencsém.

Első szülés: hüvelyi, 9 órás kemény vajúdás és 45 perc kitolás, plusz 45 perc varrás. Abban a pillanatban, amikor a mellkasomra tették a kisfiamat, azt gondoltam (teljesen komolyan), hogy bármikor újracsinálnám az egészet. A sebem gyorsan gyógyult, egyedül egy "kis" vérszegénység nehezítette meg az első napokat.

Második szülés: császár, a műtét gyorsan megvolt, nem éreztem belőle szinte semmit, csak tompa húzásokat. Fogalmam sem volt róla, mi történik velem, semmit nem láttam (jobb is), maga az érzéstelenítés a bazi nagy tűvel szerintem horror minimum. Miután megszületett a kisfiam, nem foghattam meg, nem nézegethettem, viszonylag gyorsan elvitték. Az első felkelés borzalmasan fájt, és még a sokadikról is ezt tudom elmondani, durván három hétig fájdogált a seb, az első hétben jobban, a másodikban már kevésbé, a harmadikban éppen csak éreztem. A császárt követő éjszaka azt hajtogattam magamban, hogy soha többé - és akkor komolyan is gondoltam. Bónusz nehézség volt még, hogy a műtét miatt nem emelhettem fel a "nagyfiamat", aki maga is kicsi volt még akkor.

A kötődésen nem változtatott semmit a szülés módja, erről biztosíthatok mindenkit, ugyanúgy szeretem mindkét gyermekemet, függetlenül attól, hogy milyen módon születtek, és hogy velem lehettek-e az első órákban.

Viszont a véleményem azóta megváltozott, most várom a harmadik babánkat, ha szerencsém lesz, akkor simán születik majd, ha nem, akkor császárral. Tulajdonképpen az egészben egyetlen dolog a fontos: hogy a baba egészségesen szülessen, olyan körülmények között, ahogy az neki és az anyukának a legjobb. Hogy ezek a körülmények azért olyanok, amilyenek, mert az anyuka "választja" (sokan direkt "kérik" a császárt, és ha nekik úgy a jó, akkor tegyék, nem hiszem, hogy emiatt bárkit is el kellene ítélni), vagy muszájból alakulnak úgy, ahogy, az mindegy. Ha minden rendben van, akkor teljesen mindegy, hogy milyen módon történt a szülés.