Mitől van, hogy ahogy közeledik az idő, egyre jobban félek?

Ne aggódj! A legtöbb nő így van ezzel. (persze, van aki betegesen, és az pszichiáteres kezelésre is szorulhat)

Ez normális, még többedik babával is.

Jól írod, új helyzet lesz. Lesznek nehéz és könnyebb napjaid, éjszakáid, de gyönyörű időszak ez. Az első gyereknél én is féltem/aggódtam, és életem legkiegyensúlyozottabb időszaka volt ez. Volt segítségem, el is fogadtam szívesen, a tanácsokat alaposan megszűrtem, a konfliktusokat kerültem.

Minden rendben lesz!

Tényleg ne aggódj! (a beteges félelmek az egész napos szorongás pénikolás, ha nem tud másra gondolni az anya, csak hogy biztos rossz anya lesz, csak mellesleg említettem meg, nem ijesztgetésből)

Új és nehéz feladat, de csodálatos dolog szülőnek lenni! Beszélgess erről akár más anyukákkal, kismamákkal, pároddal. Jól tud esni nagyon.

Szia, ugyanilyen érzéseim vannak, pedig még csak 15 hetes terhes vagyok. Sokáig küzdöttünk a babáért, lombikkal sikerült és ikrek!

Ezt csak azért írtam le, mert tényleg nagyon-nagyon vágyunk rájuk, mégis rettegek, hogy jó anya leszek-e...

Végül arra jutottam, hogy ezeknek a kisembereknek, a pocakomban, ránk (a férjemre és rám) van szükségük, azért kerültek hozzánk. Biztosan fogunk hibákat elkövetni (ki nem), de a tőlünk telhető legtöbb szeretetet fogjuk nekik adni.

Szinte biztos, hogy mindenki fél a legelején, főleg az első gyereknél. Talán ez olyan, amikor óvodásból iskolások leszünk, meg kell tanulnunk egy új szerepet, fel kell hozzá nőnünk. Az iskolában segít a tanító néni, az anyaságban segít majd a gyerek...nélküle lehetetlen lenne anyává válni! :)

Ne aggódj, menni fog...