Féltékenynek lenni a babára?!

Az a baj, hogy akiknek nincs gyerekük, nem tudják, hogy az első pár hónapban örül az ember, hogy luk van a s.ggén, nemhogy barátnőzzön meg bulizzon, vagy csak elmenjen ide-oda.

Főleg, ha igény szerint szopizik a baba, első időkben nem egyszerű még egy-két órára is kiszabadulni.

Persze nekik erről fogalmuk sem lesz, és majd azt mondják, hogy biztosan te nem akarsz, meg teljesen besavanyodtál, stb., pedig csak egy időre más lesz az értékrendetek.

Szerintem ha megszületik a baba, inkább majd nekik kellene menni látogatóba, mert te nem nagyon fogsz tudni (legalábbis én nem tudtam, mert nem akartam itthon hagyni a kisfiamat, biztos most ezért jól le fognak szólni).

De ezt a barátaid nem fogják átérezni, mint ahogyan én sem tudtam amíg nem volt gyerekem. Ilyenkor sajnos sok kapcsolat átértékelődik, de nem azért mert az egyik ember rosszabb mint a másik, csupán azért mert teljesen más lesz az életük.

Szerencsére nekem megmaradtak a barátnőim, de csak ritkán találkozunk, és ha ők nem jöttek volna, akkor még ritkábban találkoztunk volna. Bár mi már 40 körüliek vagyunk (későn szültem), lehet ezért is megértőbbek.

Szerintem sem kell begubózni, miután megvan a kicsi. Hidd el, Te sem tudod milyen gyereket nevelni, hiszen még nincs meg a babát. :) És ezt abszolút nem bántásból írtam.

Persze, az első pár hétben nyilván maximálisan a babára fogsz figyelni, hogy "megismerjétek, kiismertjétek" egymást, és ez így normális. De hidd el, később már vágyni fogsz egy beszélgetésre, arra hogy kimozdulj otthonról, akár 1-2 órára is. Nyilván nem olyan bulik stb... lesznek mint régen, de egy séta, kávé, vásárlás is nagyon jó lesz majd a jó pár hét monoton szoptatás,fejés,pelenkázás,éjszakázás után. :)

Azt persze a barátaidnak is be kell látniuk, hogy más minőségű lesz a barátság, de aki igazi barát, ezt elfogadja.

Szia!

Nekem is volt ilyen barátnőm, mielőtt megszületett a pici. Az érdekes az volt a helyzetben, hogy a férjem barátai ha feljöttek hozzánk néha akkor ettől az ominózus barátnőtől jóval kedvesebben és önzetlenebbül érdeklődtek rólam, így volt ez a baba megszületése után is.

Ez a barátnőm mindig megsértődött, ha nem ugrottam azonnal a kávémeghívásra, más barátnőim persze előre szóltak akár egy héttel, hogy meg tudom-e oldani egy órára a babázást apa által, mert mesélnének valamit, meg rám is kíváncsiak. Vagy feljöttek egy előre megbeszélt időpontban, babáztak picit, beszélgettünk, hoztak sütit, akármi. Na ez a lány nem, ő váratlanul toppant be, egyszer épp zuhanyoztam, amikor jött, és ekkor is behívtam, de csak annyit mondott, hogy na már megint nem érsz rá, meg jó neked, hogy ilyenkor kell csak zuhanyoznod. (11 óra volt, de csak akkor tudtam hajat mosni, mert előtte nyűglődött a kiscsaj.) Később leépült vele minden kapcsolat - annak ellenére, hogy jó darabig próbáltam ápolni a lelkét, és közeledni hozzá.

Egy barátnőmnek sincs még gyermeke, mégis ő viselkedett így egyedül. A férjem barátai is sokkal többet hívtak fel, hogy hogy vagyok, és hogy mi újság, mint ő, ő csak akkor keresett, ha azonnal lelki szemetesláda kellett neki (pszichológus vagyok, ő kb. erre használt).

Szóval nálam az jött be, hogy leépítettem vele a kapcsolatot - elég, aki maradt, bőőőőven elég.

És begubózni sem gubóztam be, 6 hónapos kora óta járok el rendszeresen jógázni, előtte is el-elmentem hetente egyszer egy sütire-kávéra, ha a férjem ügyel, hozzám jön barát-barátnő filmezni, babázni, vagy mi is megyünk velük sétálni, vásárolgatni, mert nagy már a baba, 12 hónapos. :)

Nem fogsz egyedül maradni, de szerintem aki nem tud ehhez az állapotodhoz és a megváltozott körülményekhez minimális módon alkalmazkodni, az nem barát.