Féltékenynek lenni a babára?!

Beleírtad a választ: mert nincs gyerekük, nem is akarnak. A leírtak alapján jó önzőek.

Hát persze, hogy a gyermeked a legfontosabb! :)

Viszont: azért ne hanyagold el őket teljesen, mert az első pár hónap után kelleni fog a társaság :)

Hidd el, nem nekik lesz szükségük rád hamarosan. Te fogsz itt dühöngeni pár hónap múlva, h "lekoptak a barátok, mert szültem, jaj, de szemetek".

Inkább örülnél,m h igényt tartanak a társaságodra a baba után is. Ők is tudják, h a gyereked a legfontosabb, ezt senkinek nem kell magyarázni. Miért gondolod azt, h nekik nincs saját életük? Azt hiszed, a gyerekvállalás az élet értelme? Nem mindenkinek.

Persze,hogy a gyereked a legfontosabb,ez természetes.De nem kell lerázni,elhárítani őket,mert bár a baba a legszuperebb "dolog" a világon,még kell a társaság is.Most még nem gondolod,de idővel elképzelhető,hogy hiányozni fognak a barátok.Én amikor anyuka lettem,teljesen megváltoztam.Lett "két életem." Az egyik egy felelősségteljes,kötelességtudó lányaiért élő anya,de maradt a régi énemből is egy pici,hogy jó érzés péntek este egy kávézóban csak úgy ülni.Igyekszem,hogy a "régi énem" ne kopjon tovább,mert az nem jó.Azzal,hogy anya lettem nem akartam magam körül megszüntetni mindent,mert bár elsősorban anya vagyok,és a lányaim a legfontosabbak,nem ér véget minden.És a "péntek esti ücsörgés" sem ugyanolyan már,mert pl. telefoncsörgésre görcsbe rándul a gyomrom,mert azt hiszem a nagyik,hogy valami baj történt.

Lényeg a lényeg a gyereked az első,de egy kis társaság ártani nem árt:)