Nektek meddig tartott a vajúdás?

6 óra az elsővel, 12 óra a másodikkal.

Egész jól, gyorsan ment közben az idő. Jó, persze, nagyon fájt, főleg az utolsó 2-3 óra, de annyira el voltam foglalva, hogy mikor időnként rápillantottam az órára, mindig meglepődtem. :)

8 órát vajúdtam (oxitocint kaptam, rám erősen hatott), ebből 4-5 volt egyre rosszabb és rosszabb. Az utolsó 2 órát bármire lecseréltem volna, csak ne kellett volna ott lennem.

Aztán a doki közölte, hogy úgy látja nem fog menni (én is éreztem), és hát császár lett a vége. :(

Aki ténylegesen 1 napot vajúdik, meg akinek 2 órát tart a kitolás stb. az előtt le a kalappal. Nekem az a 8 óra is borzadály volt, főleg, hogy nem sikerült megszülnöm.

Én még nem jutottam el odáig, hogy rászánjam magam a másodikra (3 éves a lányom).

De hogy pozitív is legyek: a lányomért megérte, és már halványodtak a rossz emlékek.

3 hete szültem természetesen 13 óra volt.

Nagy elfáradtam a végére a dokim picit segített is 2 nyomást hagyott hogy egyedül csinàljak 2-be meg segített de így legalább a kitolás hamar megvolt.

1. babával 14órát, de ebből az első 10óra az semmi volt- csak észleltük, hogy ma már lesz baba, kb a 10ből 4et voltam kórházban, férjemmel sétálgattunk, dumálgattunk, az még egyátalán nem fájt. Aztán kezdett erősödödni és sűrűsödni, burokrepesztés után 4óra mulva lett meg a fiam. Burokrepesztés rátett egy lapáttal a fájásoknak, de azok is viselhetők voltak, viszont az utolsó 2órára kaptam oxit- na az nagyon nagyon szar volt. A kitolás 40perc volt- az már annyira nem volt rossz, de lassan jött a buci fejével a picim. a doki az utolsó 2nyomásnál rásegített. 37cm-s volt a pici feje. :S

2-3. babánál mindössze mindenestül 2óra volt minden. a kettő együtt nem fájt annyira mint az első szülés. (nembeszélve arról, hogy itt már se infúzió, se gátmetszés, varrás- mint az elsőnél)