Nektek hogyan kezdodott a szulés? Mikor kezdtétek érezni a fájásokat?

Ez egy olyan dolog, ami megjósolhatatlan.

Nekem elfolyt a magzatvíz egyik pillanatról a másikra, előtte semmi fájásom nem volt. Zárt voltam amúgy végig. Úgy mentem haza, hogy még semmi, aztán másnap reggel mentem szülni. :)

Tehát bármikor beindulhat a vajúdás, akár nyitva vagy akár nem...

A lényeg, hogy már a célegyenesben vagy, úgyhogy sok nincs hátra!

Könnyű szülést!

Engem berendeltek vizsgálatra terminus után 3 nappal, (nyíló méhszáj, talán 2 ujjnyival mentem be) aztán már nem engedtek haza, a gép mutatott fájásokat, én meg csak gondolkoztam, hogy mégis mit kéne éreznem. Szóval 2-3 ujjnyinál még 0 fájás. A szülésznő mondta is, hogy én már a nagyján túl vagyok időben, innen már gyors lesz a dolog, és örüljek, hogy a tágulási szakaszból ennyit megúsztam fájdalom nélkül. Szülőszobára fektettek, még 1 óráig semmi fájás, aztán rendeződtek szépen, kb 5-10 percesekkel indítottunk, burokrepesztés, méhszájlazító, és 2 óra alatt baba. A kitolás előtti 40 perc volt durva, a kitolás maga max 10 percig tartott, 3. nyomásra lett meg a picúr.

Sztem hamarosan szülni fogsz, főleg, ha ennyire "nyitott" vagy rá.

Én 40 hét +4 napra szültem, aznap reggel még teljesen zárt volt a méhszájam. Este 11-kor elkezdett folydogálni a magzatvíz, de fájásom az nem volt. A kórházban megvizsgáltak, elfolyt a maradék magzatvíz is, és meglepődésemre már 3-4 ujjnyira nyitva voltam, fájás nélkül! Aztán mire gépre kerültem az már maximális 3 perceseket mutatott, de én nem éreztem vészesnek! Felkeltem, sétálgattam kicsit, a szülésznőm megvizsgált, és szólt is az orvosnak, hogy teljesen eltűnt a méhszáj! Ezt addig nagyon jól bírtam, de a következő 1 óra maga volt a pokol! Végül hajnali 3-ra lett meg a kisfiam!

Szerintem neked is hamarosan meglesz, és örülj neki, hogy nyílik a méhszájad, de nem érzed a fájásokat!

Van aki nem ilyen szerencsés!

Könnyű szülést!

34hkm

Szia! Nagyon izgalmas az utolsó időszak, tele várakozással, minden jelre ugrik az ember, na! talán most! De nem... Aztán amikor már minden mindegy, na akkor. Én 4x izgultam végig az áldott állapot utolsó pillanatait. Mind a 4x alig vártam, hogy történjen valami. Minden kicsi fájás, keményedés gyanús volt. Az első gyermekemnél 21 évvel ezelőtt, amikor én még kislány voltam (18) befektettek a kórházba, mert sokszor keményedtem és mégtöbbször pánikoltam. Az orvos így látta jobbnak. 4 nappal hordtam túl a babámat, kiírtak indításra, de a gyermek magától bújt ki 2 és fél óra alatt. A második gyermekem 5 évvel később született, szintén túlhordtam, de Őt "csak" 3 nappal. Bábakoktél segített Neki, az adta meg az első löketet. Magzatvizem elfolyt hajnali fél 1-kor, de nem történt ezen kívül semmi említésre méltó dolog. Természetesen bementünk azonnal a kórházba, de ott is csak aludtam a vajúdóba. Reggel 8:45-kor bekötötték az oxyt. Megkérdeztem a dokit, hogy szerinte mikor lesz ebből gyerek, azt mondta, hogy 10h körül visszajön és megnéz. Nem telt el 2-3 perc könyörögtem, hogy vizsgáljanak meg, mert szerintem valami nem stimmel. Nagyon mérgesek voltak rám, hisztisnek mondtak, veszekedtek velem, hogy fogjam be és koncentráljak, mert ennek ilyen fájásokat kell csinálnia... stb Nagynehezen többszöri felszólításomra megvizsgált a doki. Hát... 2 kesztyűt kellet húznia mindenkinek!! Jött a poronty. 9:05-re megszületett. A 3. gyermekemmel a 39. héten nagyon szenvedtem már. Szülésznőmmel egyeztetve újra bábakoktélt ittam. Hatása lett, de nem az amiért megittam. Másnap reggel Nst-re mentem, mosolyogva meséltem mindenkinek, hogy jártam. A szülésznőm felcsatolta a szerkezetet a pocakomra, majd kidülledt szemekkel nézett felváltva rám és a gépre. Nem értette, hogy mi is történik. Olyan fájásaim voltak (nem éreztem), ami már a szülés beindulását jelezték. Nem mehettem mát aznap haza. Rögtön szülőszoba. 1 óra múlva megszültem. A 4. bébivel pedig már a kórházig sem értem el. 36. héttől 2 és fél ujjnyira voltam nyitva. Drukkoltunk, hogy a 38. hetet kihúzzuk valahogy. Sikerült. Nst-re készülve itthon még elpakoltam, mosogattam, vettem a kabátom és elfolyt a vizem. Olyan piszok nagy fájások kísérték, hogy menni sem tudtam. Elvánszorogtam az ágyig, lefeküdtem nagynehezen és hívtam a mentőket. Mire kiértek (5-6 perc) megszületett a fiam. Ennél a terhességnél éreztem csak, hogy a 36. héttől rengetegszer volt keményedésem és rendszertelen gyenge fájásom. Valószínű, hogy a 38. hétre már 3 ujjnyira vagy annál is jobban tág voltam. Hát ilyen az én kálváriám. :)

Nem bántam meg, hogy így alakult!! Amúgy a 2. szülésem volt a legbrutálisabb. Nagyon fájt! De nem panaszkodok!!

Nagyon könnyű szülést és rengeteg pihenéssel teli utolsó napokat kívánok!

Mégis mi rosszat írtam?

Csak érdekel.

első

Engem is érdekel, valaki kifejthetné h mi nem volt jó.

3.