Ez tényleg igaz? Valóban lehetetlenség lenne így szülnöm?
Igaz-e, hogy egy kevert szorongásos és depressziós zavarral diagnosztizált nő nem szülhet természetes úton? ezzel diagnosztizáltak még 19 évesen, azóta voltam pszichoterápián és ragyogóan kezelem a betegségem, sőt mióta a jelenlegi párommal vagyok, kb havonta tör rám csak 1-1 pánikroham amit a helyes légzéssel max 2 perc alatt le is tudok állítani. Most 27 hetes terhes és azt mondta a nőgyógyász, ő nem engedélyezi hogy szüljek, mert a szülés alapvetően is lelkileg megterhelő de az én esetében még veszélyesebb lenne a mentális oldalról megközelítve a dolgokat és nem csak rám, de a babára nézve is negatív kimenetele lehet ha hüvelyi úton szülök. Tehát ő nem is fogad el ellenvetést, közölte hogy császár és kész.
Van itt valaki aki esetleg ilyen alapbetegséggel szült? Vagy ismer olyat aki így szült? Tényleg nem tudnám megszülni? Mondjuk tény, hogy alapvetően nem bírom sem a fájdalmat sem a vért és marha hamar be tudok pánikolni, de azt hittem legalább esélyt kapok.. Doki azt mondta ilyen lelki állapottal kb minden második fájásnál jönne egy roham, mert hogy ő tapasztalatból beszél, volt olyan anyuka aki úgy bepánikolt hogy leállt a szíve, úgy kellett császározás közben újraéleszteni..
Persze hallgatok rá, ha azt mondja hogy császár hát császár, csak érdekelne a többiek véleménye is, hátha van valaki, akinek sikerült így szülnie illetve hátha tudtok olyan dokit aki bevállalja (legalább megpróbálja) a szülést így is.
válasza:Én most nem akarnálak feleslegesen biztatni, ugyanis, ha az orvos a kortörténeted ismeretében azt állítja, hogy nem szülhetsz természetes úton, akkor ennek bizonyára igen komoly oka van.
Biztos van doki, akinél megpróbálhatnád természetes úton, de alapvetően minek kockáztatni, ha a mostani dokid egyértelműen közölte a rossz tapasztalatait?
Amúgy az egyik kolléganőm küzd pánikrohamokkal, és ő a szülés közeledtével egyre többször pánikolt be. Megcsászározták. A dokija nem volt hajlandó egy percig sem kockáztatni a természetes szüléssel (vagyis az aközbeni esetleges pánikrohammal).
Köszönik, jól vannak a babával együtt. Most már tudja, így volt helyes a doki döntése.
Azért tartok a császármetszéstől picit, mert az mégiscsak egy műtét és közben végig a tudatomnál vagyok.. És nem tudom, lehet más nem így van ezzel, de engem az a tudat, hogy éppen most vágták fel a hasam meg a méhem lehet sokkal jobban megrémítene mint egy-egy fájás..
Megkérdezhetem a kolléganőd hogy viselte a császárt?
válasza:Nekem is ezt mondta a dokim,de más okból.Hidd el hogy tudja.Elfogadtam,és úgy készültem,hogy nem lehetnek fájdalmaim.Semmi baj nem volt a császárral.
Mért akarsz így szülni?? És ha tényleg pánikrohamot kapsz,és ott fullad meg a baba?
Mért kell azt kockáztatnai,hogy a párodat kergessék telefonon,hogy melyik kell,Te vagy a gyerek.
Elmehetsz más orvoshoz kérdezősködni,de értelmét nem látom.
válasza: válasza:Első vagyok: kolléganőm jól viselte a császárt, mert mint mesélte erre fel tudott készülni lelkileg, és nem érte váratlanul. Ő sokkal jobban félt attól, hogy szülés közben valami váratlan történik, úgyhogy lelkileg jobban fel tudta dolgozni a császár tényét így.
Utána amúgy elég hamar fel is épült, nem volt gond.
válasza: válasza:èn egy telejsen egészséges ember vagyok, semmi féle pánikbetegség vagy ilyesmim soha sem volt. Söt én erösnek is érzem magam, fizikailag és lelkileg is.
Elsö lányomnál viszont bepánikoltam szülés közben.
Elég gyorsan indult a szülés 3 perces fájásokkal, és kb 2 óra után elkezdödött a kitolás. Toltam és toltam és toltam, majd elkezdtek a fájások elmaradozni, és nem tudotam tolni, és a doki nyomta és már minden volt, de nem jött a baba. mindig vissza csúszott. Kegyetlen érzés volt. ott feküdtem és fáradt voltam, és iszonyat pánik fogott el, már remegtem a fájdalomtól, a félelemtöl és a kimerültségtöl. Másfél óra kitolás után, vágtak, majd vákummal tartották a baba fejét és így sikerült kijönnie.
Iszonyat rossz érzés volt ott feküdni és tehetetlennek lenni, és már remegtem és sírtam és ordibáltam.
soha nem ondoltam hogy velem ilyen lesz.
Második lányomnál gyorsabban ment, ott is elég sokat toltam, de ott annyira össze szedtem magamat, hogy ne hogy ugyan ez megtörténjen, így jobb volt a kitolás és nem pánikoltam be.
Szóval kérj altatásos császárt, ha a gyerekszülésre rávetted magadat akkor ezen már ne pánikolja.
Amúgy remélem lesz sok segítséged az elsö 3 hónapban, és majd a dackorszakban is, mert ezek az idökben egy normál ember is befonja a haját.
szerintem az anyák 80% kap sírógörcsöt, és kimerültséget az elsö 3 hóanpaban majd a dackorszakban.
Altatás kizárva, az elmúlt 1 évben 3x is altattak csonttörés és csontciszta miatt, egyszer 3.5 óráig, egyszer 1.5 óráig és most nemrég közel 5 óráig, úgyhogy a következő 2 évben altatás csak életmentő műtétnél jöhet szóba mert nagy esély van arra hogy ha 1 éven belül elaltatnak 4.is akkor visszafordíthatatlanul károsodik az agyam.
Szóval pont ezért parázok a császár miatt. De akkor majd max kérek nyugtatót..
válasza:Nekem alapvetően semmilyen mentális problémám nincs,mégis a szülés alatt bepánikoltam.5 perces fájásokkal kezdődött,röpke 4 óra alatt teljesen kitágultam a babám mégsem jött hiába voltak tolófájások.Próbáltam nyomni,de nem sikerült "jól",kapkodtam a levegőt...Végül 4 órányi tolófájás után megcsászároztak és kiderült,hogy meg sem tudtam volna szülni téraránytalanság miatt.
Nem altattak el,de nem érdekelt,hogy mit csinálnak,a lényeg az volt hogy már nem fáj.Amikor kivették rögtön felsírt és örülök hogy ezt hallhattam :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!