Létezik szülés előtti depi?

Szia. Szerintem van mert én is depis vagyok, szorongok igulok, kúpolok a szüléstől hogy bármikor beüthet a krakk mármint bármikor szülhetünk, és hogy milyen lesz? "Belehalok" vagy sem? Nagyon fog fájni vagy sem? Mi van ha mégsem birom? ilyesmik aggasztanak. De eröt a az a pici emberke odabent és miatta mindent ki kell birnom. Te is ilyenek miatt vagy depis? Kitartás!!!!!!!

37 hetes kismama.

Hogyne létezne! Ílyenkor az ember tudatalattijában csak a szülésre, és arra gondol, hogy a picinek ne legyen semmi baja, amit az ember még magának sem mer bevallani, nemhogy a környezetének. Ez az aggódás rányomja bélyegét a mindennapokra. Nekem nem volt hosszú én a 35. héten megszültem, 5 hetes a kisfiam. Én már a szülés utáni depressziónál tartok, mostmár a picit nézegeti az ember, hogy talál-e rajta valami furcsát amin lehet aggódni.

Szerintem egy nő ha anya lesz onnan csak depis.

De a világ minden kincséért sem cserélnék, azokkal akik nem merik vállalni ezt az érzést! Gondolom te is így vagy vele! Próbálj megnyugodni, a szülés az ember életében a legszebb pillanat, és a picivel is rendben minden. Szép babavárást!!!

Kedves lányok, szerintem fogalmatok sincs arról, amiról írtok. Ti nem depisek vagytok, hanem szorongtok vmi miatt. Nekem volt a 2. gyermekem után gyermekágyas pszichózisom, 15 kilót fogytam néhyán hét alatt, és kórházba kerültem, mert a szívem majdnem ráment. Életemben olyat még nem éltem át, teljesen tehetetlen voltam, nem érdekelt a kicsim sem és majdnem meghaltam. Utálom ezt a nyavajgást, hogy "depi", mert ha valaki valóban átéli, az nagyon nehéz helyzetbe kerül, családjával, gyermekével együtt (mellesleg bele is halhat. Vagy egész életében már pszich. kezelésre szorul. Hála az Égnek, én nem...). És ebben a legrosszabb, hogy nem tud ellene semmit sem tenni, mert olyan, mintha meg lenne kötözve - én sosem gondoltam volna, hogy pl. velem,egy életvidám, aktív és bevállalós emberrel ilyesmi valaha is megeshet.

Szóval, ha szorongtok dolgok miatt, az nem depi. Szülni úgyis muszály, igen, piszkosul fog fájni, de megéri, mert ennek a fájdalomnak CÉLJA van. A baab is tudja a dolgát, és minden rendben lesz. Próbáljátok elfoglalni magatokat értelmes dolgokkal, takarítsatok, stb., ne mindig magatok körül forogjon az egész világotok - higgyétek el, akkor minden oké lesz. Ja, és álljatok neki úgy a dolgoknak, hogy tök jó lesz minden, mindent meg fogtok tenni ezért!!! Kellemes utolsó egyben töltött heteket!!! Egy 32 hetes kismama

LÉTEZIK. Nem ugyanaz, mint a szorongás, ne kavarjuk össze. Lásd pl.: [link]

Én is ezzel küzdök.

Orvosilag ez még nem depreszzió, csak szorongás, egészséges félelem. De ennyit megengedhetünk magunknak, hogy "depisek"legyünk:-)

Nekem is vannak felkavaró napjaim, és a legszörnyűbb gondolatom az, hogy nem akarok megszülni. Megszoktam , hogy van pocim, szép, szeretem, mozog benne a baba, amit imádok. És ez nem lesz többé.. viszont lesz felelősség, egy tehetetlen csöppség, akire a nap 24 órájában figyelni kell, és rám lesz utalva. És ha én nem tudom megadni neki azt, amit kéne? vagy rosszul csinálok valamit? Sokkal egyszerűbb, hogy a pocimban van. ?Még magamnak is fáj beismerni, de így érzek. Más hogy az ember akar egy babát, mert az milyen jó dolog, és más, hogy már mindjárt itt van..

Én nem is a szüléstől félek,-bár vannak rohamaim, inkább várom, de hogy utána mi lesz, azt nem tudom. EGyenlőre elképzelhetetlen...

De vannak előttem példák, barátom 16 éves felesége, megszült, és egy életvidám, egészséges, boldog babája már 2 éves. Ha neki megy, nekem is menni fog:-)Nemde?

Szóval félünk, persze, ez természetes is. Higyétek el, félnek párjaink is, annak ellenére, hogy várják ők is a csodát, de ez az élet rendje, és minden megy a maga kerékvágásában:-)

Nem szabad beleesni a körforgásba, ha elgondolkodsz, tereld el a gondolataid, hogy persze félek, de ez normális, pedig nem elsz semmi baj!!!:-))

És nem lesz, meglátjátok:-))

(3 napja túlhordott kismama)