Más is megalázónak tartja/megalázónak élte meg a szülést?
Az egész helyzetet, hogy ott fekszek full terpeszben egy ágyon, kiszolgáltatva, egyszer a szülésznő turkál bennem könyékig, egyszer meg a doki, meg éppen aki arra jár.
Hogy durva fájdalmaim vannak amitől teljesen elvesztem magam felett a kontrollt, jajgatok stb.
Hogy egy csomó ember előtt hányok, bepisilek, bekakilok stb.
Hogy egy szobában többen is vajúdnak, nézni/hallani egymás szenvedését..
Ezek bennem olyan mély nyomokat hagytak (első baba természetes szülés volt) hogy rögtön már aznap mondtam hogy hüvelyi szülés többet soha, és a másik két baba már kérésre császárral született meg.
Ez csak én élem meg így? Szerintem igazán tehetnének valamit a kórházak hogy elviselhetőbbé tegyék a vajúdás óráit..
Nem olvastam a hozzászólásokat, de én is háromszor szültem simán, és én nem éreztem ezt. Persze vizsgálgattak, de vajúdás alatt le voltam takrava, csak a kitolásnál vették le a térdemről a lepedőt.MOnjduk én nagyon gyorsan szültem, nem tartott sokáig egyszer sem (3óra, 45perc, 2óra) így olyan sok alkalom nem volt, hogy könyékig bennem turkáljanak.
Nem tudom, így zajlott minden ahogy írtad, de én akkor sem érzem ezt, amit te.
:)) Nekem kifejezetten szép és boldog emlék mindhárom szülésem!!
Örülj neki hogy így történt! :)
A 45 perces szülés meg nem semmi, biztos szuper genetikád lehet! :)
hát izgultam én is elore, mindkét alkalommal. hiába mondják, hogy ott már ilyen dolgokkal nem foglalkozol, de én ugy látszik, ilyen vagyok, nagyon gyámoltalannak éreztem magam. az elso szulés surgosségi császár volt, nagyon gyorsan tortént. a második szintén császár lett. elhiszem, hogy az orvosoknak ez a dolguk, mikor már a sokadik doki vizsgált meg, azt valahogy fol sem vettem. DE: abban a korházban szultem, ahol dolgozom, a korulottem levo 15 embert (nem is tudom, miért voltak ott annyian) mindet régota ismerem és korábban naponta találkoztunk...ezt éreztem igazán megalázonak, ruha nélkul, tehetetlenul... az egyik ápolo valahogy látta rajtam, és addig keritett valami lepedofélét és tartotta, amíg csak lehetett:(
nyilván ott ez mindennapos, de még most sem értem, miért kell császárnál teljesen ruhátlanul lenni:(
Megdöbbenve és sajnálattal olvasom, hogy sokaknak ilyen rossz élmény volt a szülés!
Én nem éreztem megalázónak, inkább természetes dolognak vettem az egészet. Pedig szégyenlős vagyok. Nem volt fogadott dokim, sem szülésznőm, szóval idegenek vizsgálgattak, de nem zavart. 13 órát töltöttem az egy ágyas szülőszobában a férjemmel. A szülésznő csak akkor jött be ha hívtuk, vagy ha jött megnézni, hogy mi újság van odalenn. Én nagyon félek a császártól, szóval remélem a mostani is hüvelyi lesz!
32-es vagyok a 45perces szüléssel...
Az azért volt olyan gyors, mert már második gyerek volt és igen kicsi volt a baba is- olyan gyorsan kintvolt, hogy fel sem fogtam, mert ráadásul 2héttel hamarabb is jött. Nem is gondoltam, hogy szülni megyünk be, csak egy vizsgálatra indultunk... fájás semmi. A kórházban meg montdák, hogy irány a szülőszoba, mert annyira ki voltam tágulva. És tényleg, mert villámgyorsan kipottyant.
Bár a másik kettő is gyorsan meglett.... :) Tényleg jó a genetikám ilyen szempontból, anyu is könnyen szült, tesóm is. Bár - hogy azért mégse legyen minden tökéletes, se anyu, se tesóm se én nem tudtam szoptatni egyetlen egyszer sem... minden nem lehet tökéletes, és annyi jót még a génektől sem kaptam!!! :)))
Ettől függetelenül - én is sajnálom, hogy ilyen érzések vannak az anyukákban, mikor éppen a gyermeküket hozzák a világra és ennek a legeslegszebb pillanatnak kéne lenni az egész életükben.
:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!