Más is megalázónak tartja/megalázónak élte meg a szülést?
Az egész helyzetet, hogy ott fekszek full terpeszben egy ágyon, kiszolgáltatva, egyszer a szülésznő turkál bennem könyékig, egyszer meg a doki, meg éppen aki arra jár.
Hogy durva fájdalmaim vannak amitől teljesen elvesztem magam felett a kontrollt, jajgatok stb.
Hogy egy csomó ember előtt hányok, bepisilek, bekakilok stb.
Hogy egy szobában többen is vajúdnak, nézni/hallani egymás szenvedését..
Ezek bennem olyan mély nyomokat hagytak (első baba természetes szülés volt) hogy rögtön már aznap mondtam hogy hüvelyi szülés többet soha, és a másik két baba már kérésre császárral született meg.
Ez csak én élem meg így? Szerintem igazán tehetnének valamit a kórházak hogy elviselhetőbbé tegyék a vajúdás óráit..
válasza:
válasza:#21, gondolom te vagy a 17-es is, ugye?:)
Lehet hogy normális lett volna, de én az első negatív tapasztalat után nem szerettem volna még egyszer sőt, kétszer ezt átélni és mivel volt rá lehetőség így a könnyebb utat választottam.
Sajnálom viszont hogy nekem az örömtörténet helyett horrorsztori maradt az első szülés..:(
válasza: válasza:#18, Győri szülészeten szült a barátnőm is, tőle is érdekes dolgokat hallottam, pedig neki fogadott dokija is volt. Ahogy egyébként nekem is, mégis elég balul sült el az egész.
Remélem a következő neked is másként alakul majd! :)
válasza:Igen, megalázó volt, hogy valami folyton folyt belőlem ott lenn, és nem tudtam, hogy most épp bepisilek,vagy a magzatvíz szivárog.
Megalázó volt, hogy egy 6 ágyas vajúdóban voltam a 16 órából 14-et. Végig folyt az oxytocin, nem kelhettem föl,a vajúdás alatt végig feküdnöm kellett. A férjem egy kis sámlin kucorgott mellettem. A császáron átesett kismamák is oda kerültek, mert az őrzőben már nem volt hely, így a szülésznők rám szóltak, hogy halkabban lihegjek (szinte egybefüggő fájásaim voltak), hogy a műtétesek tudjanak pihenni. Csak a kitolásra kerültem át az egyágyas szülőszobába. Volt kézzel tágítás, hasba könyökölve baba kinyomás másfél óra alatt, vágás, repedés,szakadás- másfél óra stoppolással.
Reggel 9 kor kértem EDA-t (állítólag éjjel nappal elérhető ebben a kórházban) A szülőszoba vezető azt mondta, minek, mindjárt itt a baba. délután fél 5 kor született meg...
Mindenki azt mondja, micsoda csodálatos dolog, amikor kibújik a baba, és elönti őket az eufórikus boldogság...
A mai napig nagyon bánt, és hatalmas bűntudatom van amiatt, hogy nekem az első gondolatom az volt, amikor kibújt a kisfiam, hogy végre vége(utána jött a boldogság)... Én nem így akartam Őt fogadni. Szerettem volna átélni azt a bizonyos eufóriát, amikor kibújik... Talán, ha máshogy alakul az egész szülés. Talán legközelebb- ha lesz legközelebb.
Lassan 2 éve szültem, de még a mai napig nem sikerült feldolgoznom... Velem van a baj?
A 21. században miért kell egy nőnek megalázónak éreznie a szülést? Nem a középkorban vagyunk...
válasza: válasza: válasza:én még nem szültem, de előre félek ugyan ezektől a dolgoktól, amit itt írtok...
kérdező, megkérdezhetem a Te orvosod árait? én baranyai vagyok, szóval nem tudnék hozzá menni, de az ár érdekelne, hogy úgy kb. mégis...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!