Normális hogy ilyeneken kattogok?

2x szültem, tehát nem lettem undorító ott lenn, ha lett második baba is. :-)

Fájni fog, ez elkerülhetetlen, valahogy ki kell, hogy jöjjön, de hidd el, hogy nemigen tudsz olyat produkálni, amivel meglepnéd a szülésznőt és az orvost. Nem probléma, ha kaki is jön a szülés alatt, láttak már ilyet.

Össze fognak varrni rendesen, és azért is van gátmetszés, hogy ne repedj össze-vissza, hanem valahogy kontrollálni tudják.

Mondani fogják, hogy mit csinálj, próbálj meg figyelni a dokira és a szülésznőre. A jajgatás viszi az energiát, ami kell a kitoláshoz, de ott is segítenek. Nem lesz baj, és néhány héttel a szülés után már kutya bajod se lesz!

Én a 2. szülés után a kórházból hazaérve már takarítottam, felmostam. 1 héttel később már csak a gyermekágyi vérzés emlékeztetett rá, hogy 1 hete szültem, meg a plöttyedt pocak. Visszaalakul minden szépen, ne izgulj. :-)

Valahol normális, hogy ezek eszedbe jutnak, de ne lovald bele nagyon magad.

Nem a szülőágyon lesz az ember lánya úrinő, és ezt tudják a kórházban dolgozók is.

-jajgatni fogsz: senki nem fog érte megszidni, de értelme nem sok lesz, mert csak erőt pazarolsz, de ha neked jól esik, miért ne

-ha becsúszik az a valami más is: ez természetes dolog, előfordulhat, akkor és ott nem tudod majd visszatartani, nem lehet úgy nyomni, hogy összeszorítod az alfeled

-hányni fogsz: én is hánytam vajúdás közben, senki nem bántott érte, sőt egy másik vajúdó anyuka barátnője kiabált ki tálkáért, amit a férjem tartott, miközben megtöltöttem. Mindketten túlélték, hogy hányni láttak.

-az egészségügyi személyzet figyelni fog rád. Én is repedtem, de szépen összevarrt a doki

Én megmondom őszintén, szülés előtt ezek eszembe se jutottak, csak azért izgultam, hogy egészséges legyen a babám.

Ne ilyenekkel törődj, hidd el, akkor és ott mindez huszadrangú probléma lesz, eszedbe se fog jutni.

Könnyű szülést kívánok neked.

En is aggodtam ilyen dolgok miatt es mind meg is törtent, kiveve a hanyast. Mindannyian masok vagyunk, nekem sokaig tartott, mire begyogyultak a sebek, de ma mar semmi sem latszik. Szüles közben rajöttem, hogy fajdalomcsillapitas nelkül nem fogom kibirni, kaptam erzestelenitöt, es ennek mar a tudata is sokat segitett, sajnos csak a fel oldalamra hatott, de ez benne van a pakliban. Annyira nyomtam, hogy elsötetült elöttem a vilag es gondolatban mar mindenkitöl elköszöntem, de akkor mar csak egy kicsit kellet meg birni. Ereztem a parom szeretetet, szoritotta a kezem es azt mondta, nem lesz semmi baj es en elhittem, el akartam hinni, nem adtam fel, szerintem ez a lenyeg.

Es aztan egyszer csak ott volt a karomban a kis draga.

A valosagban minden sokkal egyszerübb.

A felelmeink meggatolnak abban, hogy helyesen cselekedjünk vagy hogy ateljük annak a pillanatnak a csodajat.

Én is alig vártam, hogy szüljek, főleg a vége felé, és én is ugyan ezeken agyaltam. Végig az járt az eszemben, hogy én bizony nem fogok jajgatni, meg kiabálni. 5 hete született meg a lányom, vasárnap kezdődtek a fájások, a szülőszobáról akkor még hazaküldtek, hétfő este visszakerültem, kedd reggelre lett meg. Tehát a 2 nap vajúdás kivette minden erőmet, fáradt voltam és kimerült, 2 éjszaka nem aludtam, és bizony a burokrepedés után már voltak kínjaim, és jöttek a jajgatások, de még 5 órát vajúdtam. A beöntés nálam nem hozott ki mindent. Hiába mondtam, hogy én kibírok minden fájdalmat, (azért a kiabálásig nem jutottam), de nem tudtam tűrtőztetni magam az oxitocin után. A mellettem lévő nőci is hányt vajúdás közben, de erre is fel vannak készülve, minden ágynál van egy vödör. Repedni nem fognak hagyni, ezért van a gátmetszés. Nekem kb 10 belső varratom volt, és 3 külső. 2 hétig meg sem mertem "ott" érinteni, megmosni is alig tudtam. Ráadásul szülés után 2 órával, mikor el kell menni pisilni meg zuhanyozni elájultam (a doki szerint sok vért vesztettem, na meg kimerült is voltam),és még 2 órát ott kellett tölteni a megfigyelőbe. Viszont miután hazajöttünk (este 6-kor), még kipakoltam a cuccaimat, elindítottam egy mosást, a helyére tettem mindent, elláttam a picit, és azóta sem bírok feküdni egész nap, pedig azt mondják, ha nem piheni ki az ember a 6 hetet, később látja kárát. Viszont minden nap boldogan gondolok arra a napra, és minden fájdalomra, amit átéltem. A varrás volt a legrémesebb, nem kaptam érzéstelenítőt :(

Tehát nem vagy paranoiás, teljesen normális, hogy ilyeneken agyalsz, hisz nem tudod mi vár rád. De bárni is történjen, gondolj arra, hogy a dokiknak nem tudsz újat mutatni, tehát fel a fejjel, és élvezd ki még a hátra lévő napokat :)

a kakit azonnal letörlik, ezt nem kell szégyellni

a kiabálást sem... velem még szimpla betegségnél is előfordult hogy nem tudtam kontrollálni magam, olyan rosszul voltam és adtam ki nyögéseket, aztán feleszméltem rá hogy úristen, én adtam ki ezt a hangot

nincs ebben semmi, azért mondják ált. hogy ne kiabáljon az ember, mert erőt veszt, de van hogy a jajgatást nem lehet visszafogni, egyszerűen jön és kész -akkor más tudatállapotban leszel, és az ember annyira sz@rul van hogy rég nem érdekli ki mit szól elhiheted :D

összevarrni meg össze fognak rendesen, ne aggódj!

hányás... nem mindenki hány, de engem mondjuk a párom már betegen látott hányni mikor nem értem ki időben :S úgyhogy nem voltak titkaim előtte :D