Mit tegyek? Lehet ezt túl vészelni, pedig a férjem is mindenben segít.

Egyik ismerősömnek is meg kellett szülnie a kisbabáját, mert nyitott gerince volt, meg még valami más súlyos rendellenessége. És egészen a harmincvalahanyadik hétig nem vette észre az orvos!!!

Azóta teljesen megváltozott az élete, elköltözött, másik kapcsolata van.

Ha szeretitek egymást a pároddal, akkor idővel kicsit meg fogtok könnyebbülni. Persze a seb mindig megmarad... Segítsétek egymást! Mást nem tudok mondani... :( Sajnálom...

Részvétem :( El is szégyelltem magam, én most megyek missed ab.-ra, és nagyon szomorú vagyok, meg félek is. Sajnos nekem is elhalt a 2 kis magzatom, de ők még nagyon picikék voltak... ez is nagyon rossz, de a Tiédhez nem is hasonlítható.

Egy barátnőmnek is 8 hónapos babája halt meg, hát azóta is gyászolja, nem tudom, mikor vigasztalódhat meg valamennyire is ilyen csapás után az ember. Jó, hogy a férjed is melletted áll, a babát ő is elvesztette, de egészen más ez egy anyának... Valószínűleg teljesen soha nem fog elmúlni ez az érzés, talán később majd egy másik baba, ha megszeretget, jobb lesz. Van gyereked? Vagy ő volt az első? Én most csak imádkozom folyton, pedig nem vagyok vallásos...

Részvétem:(

Nekem azt mondták,amikor meghalt a babám,hogy az idö segit.Akkor nem hittem,hogy bármi segithet.De azota eltelt 9honap,ismét babát várok,és könnyebb.Van egy oldal,az "angyalok szülei ",én ott forumozok azokkal az anyukákkal,akikkel hasonlo dolog történt.

Kivánom,hogy minél elöbb csituljon a fájdalmad.

őszinte részvétem.

Próbálj arra gondolni, hogy nem véletlenül történt ez a babócáddal, a természet így akarta, inkább ez történjen vele, mint nagyon betegen leélni az életét. Sosem történnek a dolgok véletlenül velünk, az idő rá fog világítani, miért kellett ennek így történnie.

Nagyon sajnálom:(

Én még fiatal vagyok szülni,de két unokatesóm is halva született,nálunk a fiúk balszerencsések.Először magas volt kerianyu vérnyomása és nemtudták lenyomni annyira,hogy azonnal császározhassák.Még élve született Roland,de 1 órán belül agyvérzést kapott és sajnos meghalt.A másik tesóm nyakára a köldökzsinór tekeredett,a doki bár fogadott volt,lusta volt és későn ért be,mire becammogott,Márk meghalt.

Hogy ők hogy vészelték át nemtudom,még nem születtem meg amikor ezek a tragédiák történtek.Valószínű,hogy segített a támogatás,hogy nem mondogatták neki,hogy még fiatal vagy sok gyereked születhet,maximálisan mellé állt a család a legnagyobb segítség azthiszem az új baba volt.Sosem tudod majd ezt elfelejteni,nem is lehet,de van segítség.

Van egy oldal,ahol olyan anyám írtak,akik elveszítették a babájukat,ki így ki úgy.Írd meg oda a történeted,jobb lesz bízz bennem és a legfontosabb sírj sírj és sírj,ne fojtsd el magadban.

Az oldal címe www.angyalokszülei.hu

Én gyertyát fogok érte gyújtani:)

Rettentően sajnálom, ami Veled történt! Zokogásban törtem ki, mikor olvastam a kérdésed, és rámtört valami szörnyű félelem hirtelen. Én szerencsés vagyok, mert 7 hónapos kislányom édesen alszik már a szobájában, és ha belegondolok, hogy mi lenne, ha Vele történt volna valami, vagy történne bármikor, megőrülnék.

A Mi családunkban párom édesanyjával történt ilyen szörnyűség, mikor megszületett az első fia (férjem bátyja), az orvos leejtette!!! 3 hétig élt szegény, de Anyósomnak az üres babaszobába kellett egyedül hazamennie. Aztán megszületett férjem, és az Ő öccse, és talán valamennyire ez enyhítette anyósom fájdalmát, talán kárpótolta, hogy van két szuper fia, de teljesen túllenni ezen biztosan nem lehet, soha. Kitartást kívánok Nektek, és sok, sok erőt, hogy együtt túllegyetek ezen a fájdalmon, és remélem, hogy mihamarabb megajándékoz Benneteket az élet egy újabb gyermekkel.

SZia!Őszinte részvétem,és mély tiszteletem neked.Nem tudom felfogni,hogy lehetnek emberek ilyen erősek.Én nem élném túl,ha velem történt volna meg.Végig rettegtem a terhességem(szerencsére egészségges a kislányom),mert édesanyám első babája is halva született.Neki a kiírt időre megindult a szülés,felsírt a baba fura hangon,majd közölték az orvosok,hogy halott.Ki sem adták neki eltemetni,és betették olyanok közé egy szobába,akikhez 3 óránként vitték szopizni a babájukat,édesanyámhoz meg senkit nem vittek...Sírok ha belegondolok mit érezhetett.Rettegtem mikor terhes voltam,hogy megtörténik velem is,hogy elvesztem az életem,és hiába volt probléma mentes a terhesség,meg a szülés is,rettegek megint,hogy ha még egyszer terhes leszek,nehogy tragédia legyen.Az életbe ez lehet a legszörnyűbb,amit sose akarok átélni.Egy gyermeket elveszíteni.A múltkor volt a temetőbe egy asszony,akinek autóbalesetben meghalt a 24 éves fia,és az a keserves sírás...az mindent elárul.Sírva jöttünk el a temetőből,mert a szívünk szakadt meg.Ezt elmondani nem lehet.

Őszinte részvétem!!!