Sok erő kell szüléskor, a baba kitolásánál?

Elég erőd lesz hozzá, de kell sok erő :) Ez így paradox, mégis igaz. A nyomás inger miatt erősen nyomsz és képes is leszel rá, ezt a szervezet végzi, de nekem a legnehezebb szakasz volt. Nem fájt már, de hosszan tartott, nem 10 perc volt, hanem 40. A végeredmény viszont csodás lett :)

Én olyan éhes voltam a szülőszobán hogy majd elájultam. Kérdeztem is a páromat hogy fogom így kinyomni a picit. De elég gyorsan 5 perc alatt kinyomtam nagyon erősek voltak a tolófájások azok segítettek.

nem voltak tolófájásaim, mégis 4 nyomásra kint volt a fiam. tudtam, h meg kell csinálnom, hát nyomtam, ahogy csak bírtam :)

Amire a kitoláshoz érkezel, mindent meg fogsz tenni, hogy valahogy csökkentsd a fájdalmat. Nekem pont az volt jó ebben a szakaszban, hogy úgymond tudtam mit kezdeni a fájdalommal...mert amikor jött, nyomnom kellett és ez a nyomás nagyon letompította azt a fájdalmat, amit előtte a vajúdásnál éreztem. Egyébként én is elég félve álltam hozzá a szüléshez, attól is féltem, hogy belehalok, mint szerintem majdnem minden nő. A nővéremtől azt a tanácsot kaptam (akinek 4 gyönyörű gyermeke van), hogy engedd át magadon a fájdalmat, ne küzd ellene, mert úgyis jön. Minden egyes fájdalom közelebb visz a célhoz, ezért mondogasd, hogy a fájdalom az jó (bár akkor én is egészen így gondoltam :-) Valamint a kitolási szakasznál nekem nagyon segített az, amit egy kineziológus mondott, hogy képzeld el a babádat ott bent...segítened kell neki, hogy kijöjjön, küzd szegény, ne a saját fájdalmaddal törődj. Képzeld el, hogy egy alagútban van és mész-mész a fény felé. Nekem minden tolófájásnál egy hatalmas vaskapu jelent meg a csukott szemem előtt, hogy azt próbálom kinyitni...illetve a babám próbálja kinyitni és amikor sikerül és meglátom a fényt, megszületett. Kicsit elvontnak hangzik, de úgysem leszel nagyon magadnál akkor és ott és ez szerintem segít.

Hát kellett az erő, nekem az orvos is segített, mert egyszerűen nem volt már annyi erőm hogy nyomjak. Feltérdelt az ágyra a fejemnél és két kézzel nyomta a hasam, hogy segítsen.

Ettől ne félj, én az egész terhesség alatt feküdtem szinte, iszonyú fáradt és kimerült voltam végig, a teherbírásom amúgy sem volt nagyon jó. Én is féltem ettől, aztán végül valóban nem nagyon volt erőm, nyomtam én, de nem elég jól, a doki nyomta ki a babát belőlem.