Másfél év körüli gyerkőcötök hogyan viselte a szülést, a kórházban töltött napokat a kistesóval?

Az én fiam 15 hónapos volt. Én bőgve hagytam ott a mamánál, mikor mentünk a kórházba. Persze próbáltam úgy, hogy ő ne lássa. Borzasztóan aggódtam érte, mert bár tudtam, hogy jó jelyen lesz, még sosem hagytam mással éjszakára. Nagyon jól elvolt. Kértem apát, hogy ne hozza be, ne lássa hogy sírok, de azért csak behozta, olyan boldogan szaladt hozzám. Szerencsére az elváláskor sem volt probléma. Nyugi, nem lesz semmi gond!

Sokkal jobban, mint én... :) Én nem bírtam anyámmal két szót beszélni telefonon, mert hallottam a kisfiam hangját, és bőgtem, mint egy bolond... Vele sem tudtam ezért beszélni... Egyszer hozták be, egy pillanatig volt csak gond, az üvegen keresztül megmutattam a kistesót, a fiam arcára olyan rémület ült ki, hogy megdermedtem. De egy pillanatig tartott csak, és mikor hazaindultak, akkor sem sírt... velem ellentétben, én majd bele pusztultam! Mégis nagyon jó volt látni, nem bántam meg, hogy behozták.

17 hónapos volt a nagy, amikor befektettek komplikáció miatt, 2 héttel később indították a szülést és utána a baba miatt bent kellett maradnunk még 5 napig. Én is rosszul viseltem, H1N1 járvány volt, zárlat, be sem lehetett hozni a tesót. Az első hetet jól viselte, majd a nappalokkal ne mvolt gond, de éjjel egyre többször felsírt engem keresve. Amikor végre mehettünk haza, akkor 2 hétig tartott még az állandóan anyát kereső felsírás, majd végre megnyugodott, hogy otthon vagyok, már nem megyek el. Amikor kezdődtek a pocsék éjszakák, onnantól az apukája a szobájában aludt, ez egy picit ideig-óráig megnyugtatta, de a végén már ez sem segített, mindössze 2-3 órákat aludtak. Nyilván más egy 3 napos távollét és más egy 3 hetes, az elején néhány napig nem volt gond.

Mi még csak tervezzük a kistesót, de szerintem jobb, ha mindennap be viszik majd a "nagyot" , hogy lássa minden rendben. Az enyém is nagyon anyás, szóval sokat gondolkodom a témán. Talán ha minden napra van egy látogatás, könnyebben telik, mintha olyan sokáig egyáltalán nem lát.

Az én nagy lányom 1,5 éves . Most 3 hete születet a kicsi . Neki is mondogattam már előte , de nem kelet volna annyiszor , hogy ott hagyom mert így sokal nehezebb volt , hisz ő sírt én sírtam . Mert bele beszéltem , hogy most itt foglak hagyni . Szóval mikor elmenetem szülni ott ordítot . Én nem akartam , hogy bejöljön , hisz az csak nekem fájt volna . Úgy volt , hogy apa mindennap csinált videót a nagyról és mindig lejátszota . Meg azért se akartam , mivel sok a betegség a kórházba .

Nekem 2 éves a kicsi fiam, nagyon anyás, még sose volt nélkülem. 32 hetes vagyok és mondogatom neki, hogy anya megy a kórházba és vagy apával alszik, vagy mamával. Eddig azt mondja jó menjek hozzam haza a tesót. Ma viszont megrendültem azon, hogy a szülészetünk a 2.-ik emeleten van és csak a földszintig jöhetnek a gyerekeim. Ha bírok le kell jönnöm hozzájuk, hogy lássanak. A babát nem is tudom hogy fogom megmutatni, remélem annyira feljöhetnek majd. Meg azt is, hogy le tudok majd sétálni, meg vissza a lépcsőn, mert a liftet nem használhatjuk:-) az tény, hogy nagyon nehéz lesz mindkettőnknek, de eddig azt mondja mehetek:-)

Nem volt semmi gond vele, csak én aggódtam túl a dolgot. Sokat beszéltem neki róla, babáztunk együtt, elmeséltem neki 1200x a Sehány éves kislány c. könyvet. Viszont a kórházban nem akart megismerni, hogy eltünt a hasam, és nem értette a dolgot, bújt az apja lába mellé. Elég rosszul esett, bár így utólag inkább vicces volt. Megnézte a kis tesót, megbökdöste, és amikor erre el kezdett mozogni a baba, kikerekedett a szeme teljesen, hogy "él". Minden nap bejött hozzám.

6-os vagyok, ezt én sem tudom eldönteni mi lenne a jobb. Igaz most jöttem ki vele a kórházból és egy délután anyósom leváltott a kórházban, hogy hazamenjek a nagyhoz kicsit. Megértette, nem sírt, pedig nagyon beteg volt! Így ha ezt megértette, hogy én megyek kicsit, ő marad, akkor remêlem fordítva is menni fog. Nagyon nehéz lenne annyi ideig nem látni és ha sír is kicsit, megnyugszik mihelyt kiviszik.