Nagyon félek a szüléstől, mi legyen?

Amikor majd a gyerek utáni vágy legyőzi a félelmeidet,terhes leszel látni fogod,hogy ez egy olyan csodálatos folyamat,aminek beteljesülése a szülés lesz,a maga szenvedésével és hihetetlen boldogságával.Ebben osztozni fogtok a szerelmeddel,akivel várjátok a kis jövevényt.Mindannyian félünk,de úgy van ez kitalálva,hogy félretegyük,legyőzzük,ha eljön az ideje majd neked is sikerülni fog.Ne aggódj!

Én 35 évesen szültem, és én is féltem. Amikor a terhességi teszt pozitív lett, belesápadtam, és rögtön az jutott eszembe, hogy ezt most már meg kell szülnöm! De a 9 hónap többé-kevésbé elég a lelki felkészülésre. Én olvasgattam mindenfélét, köztük voltak jó és rossz élmények is, de legalább tudtam, mire számítsak. Én a legrosszabbra készültem fel, és ahhoz képest kellemesen csalódtam. Semmi kibírhatatlan nincs benne, hidd el, különben nem szülne annyi nő, és kihalt volna az emberiség! :)))

A félelmedet le fogja győzni a baba utáni vágyad. És nyugi tényleg pont annyira fáj csak, hogy ne lehessen belehalni. Iszonyatos fájdalom, de már a szülőszobán mondtam apának, hogy jöhet a második :) Nagyon féltem én is és komplikált szülésem volt, 25 percig tartó kitolással a végén vákuummal és lepényleválással, de maximálisan megérte és a fiamért 100szor megtenném megint!

Nálam nagyon hipochonderrel még nem találkoztam, de én is csak a 8. hónapban szembesültem azzal a ténnyel, hogy valószínű, hogy nem lesz olyan kellemes a baba kijövetele, mint ahogy bejutott :-) Nekem akkor egy stresszoldás segített. Után olyan voltam, hogy ide nekem az oroszlánt is, mit nekem egy kis szülés! Persze szülés előtt én is beparáztam és a vajúdás alatt folyamatosan bombáztam a dokimat a kérdéseimmel, hogy mi lesz, ha agyvérzést kapok a sok erőlködéstől, mi lesz, ha megáll a szülőcsatornában, stb. stb. A fájdalom...hát igen, az van, de rá kell hangolódnod és azt mondogatni, hogy a fájdalom az jó, mert az segít kijönni a babának és minden egyes fájdalom közelebb visz a célhoz. Egyáltalán nem olyan rossz, mint ahogy hallottad! Szerintem is jobban teszed, ha nem bújod ez ügyben a netet, inkább a dolog jó oldalára koncentrálj és legfőképpen éld ki még magad, mert fiatal vagy még az anyasághoz. Én most 35 éves vagyok, de emlékszem, hogy 20 éves koromban minden hónapban vettem egy terhességi tesztet (mondom, hipochonder vagyok :-)) és remegő kézzel csináltam meg, úgy, hogy a torkomban dobogott a szívem és imádkoztam, hogy ne legyen pozitív. Aztán eltelt 5 év és egyszer csak azt vettem észre, hogy könnyezni kezd a szemem, ha meglátok egy babát az utcán és mikor a nővérem gyermekét a kezemben tartottam, zokogtam, úgy fájt a szívem egy gyerek után. Addigra értem meg az anyaságra. Soha nem gondoltam volna, hogy ez is eljöhet. Igaz, hogy utána még majdnem 10 évet kellett várnom arra, hogy valóban anya legyek, de megérte és mikor ránézek a kislányomra mindig azt gondolom, hogy minden perc szenvedés és fájdalom megérte és még százszor átélném újra érte. Várd meg, míg eljön ez az idő. Ha nem zárkózol el a gyermekvállalás elől és valóban egyszer majd szeretnél, akkor hidd el, egyszercsak érezni fogod, hogy nem bírod már tovább nélküle és akkor teljesen elhalványul majd a szüléstől való félelmed. Érezni, hogy élet növekedik benned, nincs szó, ami ezt kifejezné!