A párom fél az apás szüléstől! Mivel tudnák rajta segiteni, nem eröltetem, hogy ott legyen, de nagyon boldoggá tenne! Mit tegyek, hogy ne féljen annyira? Attol tart a legjobban, hogy lát szenvedni!

Mondd meg neki, hogy attól még, hogy nincs ott, még szenvedsz, sőt jobban. Ilyenkor nagyon jó érzés egy szeretett lény jelenléte, ami fájdalomcsillapító hatású. Szóval ezzel nagyon sokat tehet érted.

Hát, pedig látni fogja a szenvedésed, ha ott lesz.... De a fejed mellett fog állni és hihetetlen nagy királynak fogja érezni magát, mert a kezét fogod szorongatni és csak tőle vársz majd enyhülést. Javaslom neki, hogy ne hagyja ki, iszonyatos élmény és egész más szemmél nézek azóta a feleségemre. Nagyon erős asszony, hihetetlen, mit állt ki és fantasztikus érzés volt, hogy én segíthettem a vicceimmel, megnyugtató szavaimmal, simogatásaimmal. Most is könnybelábadt a szemem. Hatalmas élmény volt, megrázó és felemelő egyben. Nincs ennél szebb dolog.

az enyém közölte, biztos, hogy nem jön be mert elájulna a vértől, meg ő nem bírná meg stb. aztán mikor bent voltam a szülőszobán feküdtem az ágyon beadták az oxytocint egyszer csak ott állt mellettem legnagyobb meglepetésemre zöld ruhában. pedig fel voltam készülve, hogy ne jön be. szóval lehet meggondolja magát az utolsó másodpercben is. az én párom a példa. :)

Szerintem nem kell eroltetni mert csak rosszabb.A ferjem is igy volt es ha nagyon ramentem volna a dologra akkor bejott volna,de lattam a szemeben azt a tiltakozast igy eleg nagy elmeny volt az is nekem amikor kuldtem agy kepet neki a telefonon hogy itt a lanyod!Egyebkent vegul csaszarral szultem,altatasban ugyhogy nem lehetett volna benn velem ugysem.

az én férjem is így volt ezzel, de a terhesség alatt valahogy magától meggondolta magát és a végén természetes volt hogy bejön. Esetleg beszéljen más apukákkal, akik bent voltak. Én még senkitől sem hallottam azt, hogy megbánta volna :)

Szerencsére az én párom már akkor mondta, hogy bejön a szülésre amikor még nem is jártunk együtt :) És így is lett, nagyon jó volt a jelenléte!

akkor csak még egy tanács. te ezt ne említsd neki többször, hogy ne érezze magát kényszerítve, majd úgyis rágódik magában a dolgon :)

Syiasztok.Kérd meg a férjed ,hogy olvassa el a válaszokat,vagy olvass te fel neki kozuluk,de legalább az enyémet,elég tanulságos.Van már egy 10 éves fiam.Nagyon nehezen szultem,nem is terveztunk másikat,férjem sem mondta,hogy szeretne,mert tudta mennyit szenvedtem,akkor nem volt bent a szulésnél,mert még nem volt olyan gyakori az apás szulés.Tavaly nem számítva rá terhes lettem.Se spirált,se tablettát nem használhattam,5 évig nem is volt semmi,mikor terhes lettem.Ugy dontottunk,hogy megtartjuk,de én mindjárt azt mondtam a férjemnek én nemszeretném ezt egyedul végig csinálni jojjon be velem a szulésre.állitotta o is ,hogy o azt nem fogja kibirni,mert sajnálni fog,meg rosszul lesz és hasonlok.én az egész terhesség ALLATT KéRTEM OT,DE MINDIG AZ VOLT A VáLASZA,MAJD LESZ VALAMI.tUDTAM,HOGY NEHEZEN FOGJA ELVISELNI AZT,HOGY éN SZENVEDEK éS O NEMTUD SEGíTENI,DE NEKEM NAGYON FOntos volt ,hogy ott legyen velem.Már mondtam a vége felé neki azt is,hogy ha nem bírja,akármikor kimehet.Ugy indultunk el szulni,hogy még nemtudtam,hogy be-e jon velem,vagy nem.De végul bejott,és nem is volt még arra sem ideje,hogy egyáltalán rosszul legyen,végig mellettem volt,maszírozott,fogta a kezem és egy olyan élményt adott azzal,hogy ezt a nagy dolgot egyutt éltuk át,hogy amennyire féltem a szuléstol,most mennék ujra bármikor,most 4 hos a kicsi.O szulés után azt mondta,igaz,nem volt neki kellemes végignézni,ahogy szenvedek,de akkor sem bánta meg,és ezt csak az a férfi tudja átérezni,aki bent van ,ja és sokkal jobban kotopdik a babához,