21 hetes vagyok de már most félek a szüléstől. Kinek milyen volt?

Nagyon féltem tőle, mondhatni rettegtem. Főleg a gátmetszéstől. Brutál nehéz szülésem volt, 19 órát vajúdtam, azt hittem nem jövök ki élve a szülőszobáról. De ha hiszed ha nem, ha beindul a szülés és átléped a szülőszoba küszöbét, elmúlik minden félelem. Ezt nekem is sokan mondták, de nem hittem el. Most már tapasztalatból tudom h tényleg így van. Még a gátmetszést is éreztem, mivel rástresszeltem sőt tolófájásom sem volt, akkor nyomtam mikor a szülésznő mondta. De végül nem éreztem semmit, csak a nyisszanást hallottam. :) Ráadásul én túl is hordtam a babámat, a félelmem már-már izgalomba ment át a végén.

Én most karácsonykor szültem az első babámat. Gyerek korom óta iszonytató módon féltem a szüléstől, ezért nem is akartam gyereket sokáig. Őt sem terveztük, de ha már így alakult, akkor nagy örömmel belevágtunk. A félelem azonban nem múlt el. 29hetet végig rettegtem, hogy nekem ezt a gyereket most már meg kell szülnöm, nincs mese. Folyton faltam a honlapokat, fórumokat, könyveket stb., hogy minél többet megtudjak róla, és legalább az ismeretlentől ne féljek annyira. Mondanom sem kell, hogy hatástalan volt, ugyanúgy féltem tovább :). 29 hetesen veszélyeztetett terhes lettem, kórházba kerültem, utána a maradék 2 hónapot végig kellett feküdnöm, mert kinyílt a méhszáj. Onnantól változott meg a dolog. Már nem féltem, csak az időt húztam, hogy kibírjuk, a végén meg már drukkoltam, hogy legyünk már túl rajta. Inkább izgatott voltam az utolsó hetekben, és vártam. És persze tényleg olyan volt, amire nem lehet felkészülni, nem volt könnyű, de túléltük, már a gyermekágy nehezén is túl vagyok, és sosem voltam ilyen boldog. Viszont egyelőre nem szépült meg annyira a dolog, hogy ne rettegjek ugyanúgy a következőtől...

Nah akkor még 1 tapasztalat: Menstruációszerű görcsökkel indult meg a szülésem, kb 1 órán át csak néztük a párommal az órát, hogy pont 5 percenként jönnek a fájások. Aztán kórház...és 4 ujjnyira ki voltam tágulva. Akkor még azt hittem végig ilyen laza lesz...:) Majd burokrepesztés...és kb 4-5 óra hossza kínszenvedés. A végére azt kértem, hogy császározzanak, mertmár nem bírom. Majd kaptam még 1 adagot...méhtágító, amitől még erősebbek lettek a fájások...(állítólag, mert őszintén szólva, én addigra olyan fáradt és kimerült voltam, hogy nem vettem észre már, hogy erősebb lenne bármivel is) Kb 8-9 óra szenvedés után szültem meg a kislányom. De! Attól jobb, szebb, örömtelibb pillanat nincs, mikor kibújik, és láthatod. Abban a pillanatban minden addigi szenvedés értelmet nyert...vagy inkább úgy fogalmazok, hogy eltörpült az öröm mellett, sőt, egyenesen megsemmisült..:) Nem kell félni :)