Miért nem látszik a vajúdás és a szülés, néhány kismamán?

nem tudom. én személy szerint mindig rosszul voltam az olyan kismamáktól akik már az 5-6-odik hónaptól jajjgatnak, hogy nem bírnak felállni, menni...nekem egy árva sóhajtásom sem volt. szülésem nehéz volt, főleg lelkileg, mert halva született a babám, mégis talpon voltam, szülés után elmentem lezuhanyozni, hajat mostam, összepakoltam a cuccaimat, úgy hogy lelkileg topán voltam, és már 30 órája nem aludtam egy percet sem, mert folyamatosan fogott a fájás. aznap nem engedtek le, de másnap egy percet nem voltam a szobámban.

volt egy hematóma a méhlepényen, e miatt 2 hónapig véreztem, ez idő alatt végig kórházban voltam, de 34 hetesen beindult a szülés, vártam, hogy felsírjon, de nem ez nem történt meg sajnos...

Sajnálom:(

És a hematomát hányadik héten vették észre?

Amikor a második fiammal vajúdtam, rettenetes fájdalmaim voltak, mert akkor még nem tudtuk, hogy az előző császár hege szétszakadt a méhemen. Iszonyatos volt, de csendben voltam, néha a férjemnek odasziszegtem, hogy k.ss, mikor mondta szegény, hogy nyugi mindjárt túl leszünk rajta,meg hogy nem is fáj annyira... :) Mellettem volt egy kiscsaj, már úgy jött be, hogy a gyerek feje látszott, és annyira kiabált, hogy már az orvos és a szülésznő is kiabált vele, hogyha azonnal nem fogja be a száját, akkor beragasztják. Varráskor meg szó szerint visított. Már a férjem is azt mondta, hogy átlép a függöny mögé, és ráül a szájára... :)Aztán felállt, és haza akart menni.... Szóval, bár én csendben tűrtem, ő viszont szülés után 5 perccel már járkált, hogy hazamegy... Egyébként éjjel 1-kor császároztak, reggel 7-kor már lezuhanyoztam, hajat mostam, felöltöztem és a kórház udvarán kávéval a kezemben vártam az anyukámat, aki jött látogatni, és szegény majdnem dobott egy hátast, mikor meglátott :D

Én egy szó nélkül csináltam végig a vajúdást,pedig oxin voltam és semmi fájdalomcsillapítót nem kaptam. Kemény volt. Akkor estem csak pánikba,amikor egy nyomásnál elkezdett vérezni az orrom :))) még soha életemben nem volt ilyen,a párom azon nevetett,hogy ezért bezzeg sikítok. (megijedtem,na,nem tudtam felfogni először,hogy honnan folyik a vér) utána viszont nagyon magam alatt voltam. 4-kor született a fiam,fél6ig varrtak,utána 10kor próbáltam meg a kórteremben elmenni pisilni,de felálltam és rettenetesen szédültem. Kaptam infúziót is.. :/ a szülést bármikor újra,az utána lévő napokat inkább soha :D

Miért baj az, hogyha nem hang nélkül vajúdunk? No nem azt mondom, hogy üvöltsön mindenki, de ha úgy érzi, hogy kell nyögnie, nem szabad visszatartani, mert segíti a tágulást is. Én nem üvöltöttem (szerintem) Férjem nem így gondolta :) Doki szerint nagyon ügyes voltam, nem extrém gyorsan de két óra alatt meg lett a kislányom. És azthittem, ott halok meg a szülőszobán annyira fájt, inkább csak sírtam :D:D

Nagyon sajnálom első őszinte részvétem. Én 11 hetesen veszítettem el az első babámat, az is szőrnyű volt, de ez még rosszabb. A kérdésre válaszolva, vannak akik jobban bírják a szüléssel járó fájdalmat és vannak akik kevésbé, ez egyén függő.