Apás szülés - Bent leszek a kislányunk születésénél, de nem tudom mi vár rám ott! Mit kell csinálnom? Hogy tudok segíteni a páromnak? Mire számítsak?

szia! Az én férjem bent volt a két lányom születésénél, az első császárral végződött, ott csak a szenvedést látta, hozzáteszem nem volt fogadott doki, a második lányunkat rendes uton szültem, öt végig is nézte :), elsirta magát a végén :). Nagy élmény lesz. A harmadikat várjuk most, viszont azt mondta nem jön szülni, inkább a két lánykával szurkol itthonról, indoklása az volt, hogy a tehetetlenségnél nincs rosszabb a vajudásnál :).

18 hkm.

Nekünk is apás szülésünk volt, nagyon jó volt, hogy ott volt velem és neki is pozitív élmény volt.

Én azt igényeltem, hogy ne beszéljen hozzám, csak legyen ott velem, érezzem a jelenlétét, meg fájásoknál "diktálta" az ütemet, hogy "beszív-ellazul".

Sokat nem tudsz tenni fizikálisan, hiszen ott passzív szereplő vagy, de apróságok sokat segítenek (vizes törölközővel törölgetheted az arcát, adhatsz a párodnak vizet/szőlőcukrot mikor kér, fogod a kezét, zenét választasz amit hallgatni szeretne stb.)

Nálunk a férjem vágta el a köldökzsinórt, majd elkísérte a szülésznőt, míg a babát lefürdették, megmérték.

A zsinór elvágásakor mindent látott, hiszen elém ment, de semmilyen negatív élmény nem maradt benne.

Azt mondja, nem is azt nézte, mennyire vagyok szétnyílva, hogy nézek ki, csak a babával volt elfoglalva.

Vigyél magadnak is ennivalót, mert lehet, hogy hosszúra nyúlik a vajúdás.

A kedvesedet látni,ahogy "szenved" és te ez ellen nem tehetsz semmit,eléggé szar érzés lesz. Neki viszont rettentő megnyugtató érzés lesz,hogy ott vagy mellette. Remélem és bízom benne,hogy nem fogtok ugy járni mint mi. Délelőtt 11-kor folyott el a magzatvíz, én nem terveztem hogy benn maradok a szülés alatt,mivel nem bírom az ilyesmit. Hajnal 2-ig tartott a vajúdás,amikor is a szülésznő és az orvos közösen döntöttek arról,hogy ez ebben a formában nem fog menni,császár.

Irtózatosan elfáradt ezalatt az idő alatt a kedvesem. 22 óra után már járkálni sem nagyon lehetett a kórházban. Mit ad ilyenkor az élet? Persze! A férjnek fingania kellett. És nem is tartottam vissza,lévén kb 35percenként járt felénk a szülésznő és épp nemrég ment ki. Elengedtem. Persze,hogy azonnal ott volt ismét. Kérdezte,hogy huha,talán az anyukánál volt egy kis kaki? Hátpersze-válaszoltam,biztos ő volt :)

A durvább részletekkel inkább nem szeretnélek elijeszteni!

készíts magadnak valami rágcsit,cukorkát,innivalót mert nem tudhatod meddig tart majd.

az anyukának nem a kezét fogni kell,hanem amikor kezd fáradni,nedves kendővel törölgetni az arcát

ne ott próbáld meg vele megbeszélni a komolyabb dolgokat,mert meg fog ölni :)

A lehető leggyakrabban dícsérd meg,hogy milyen ügyes és kitartó! Még akkor is,ha nem így van!

számíts arra,hogy a legkülönfélébb testnedvei fognak folyni,csurogni a kedvesednek.

Véleményem szerint ez nem nekünk való látvány! Nem szeretnélek lebeszélni róla,de érdemes lenne elgondolkodni,hogy nem csak a vajúdás ideje alatt szeretnél-e benn lenni inkább?

Sok sikert,meg miegymást kívánok,amit ilyenkor szoktak!

Kitartás!

Nálunk csak a vajúdásnál volt bent, de el sem tudom képzelni hogy bírtam volna ki azt a kb 3 órát nélküle. Iszonyatos fájdalmaim voltak, a doki meg a szülésznő csak néha néztek be, különben egyedül lettem volna. Annyira erősek voltak a fájások, hogy egyedül leszédültem volna még az ágyról is. Így labdán ültem, és amikor jött a fájás, fogta a kezem meg engem, ha döltem, akkor visszarakott a labdára, amikor két fájás közt bealudtam, szintén vigyázott hogy le ne essek. Amikor hisztiztem hogy én ezt nem csinálom tovább, akkor biztatot. És folyamatosan, halkan de határozott hangon mondta, hogy mikor vegyek levegőt, meddig tartsam bent, mikor fújjam ki. Nagyon sokat jelentett.

Amikor behozták a műszereket a kiskocsin és körbeállt a "stáb", akkor én kiküldtem őt hogy ne lássa a szülést magát, erről a részéről nem tudok nyilatkozni.

Elsősorban lelkileg tudod őt támogatni, de talán az a legfontosabb ilyenkor.

Ha lassan (normálisan) zajlik a vajúdás, akkor megfigyelheted, hogy az anyuka fokozatosan egyre jobban magába fordul. (Ilyenkor megváltozott tudatállapotba kerülünk.) Kezdetben még tesz-vesz, elbeszélget veled, akár viccelődik is, de aztán egyre csendesebb és komorabb lesz. Egyre gyakrabban és hosszabban jönnek a fájások, amiknek az elviselésében te is segíthetsz neki. Ha nem vagy az a típus, aki kitalálja a gondolatait, akkor kérdezd bátran, mit szeretne, mi esne jól neki. De ne túl sok kérdést egyszerre. :) Simogatás, megtámasztás, borogatás stb. (A vajúdás elsősorban a derék- és medencerészt készíti ki, de az egész testet lefárasztja a végére.) Idővel már csak bólogatást, morgást vagy mutogatást fogsz kapni, ezen ne bántódj meg. Lehet, hogy egyszerűen csak hagynod kell, hogy az anyuka "használjon" téged: hozzád bújjon, rád dőljön vagy épp eltaszítson magától (amikor fájás jön). Csendesen bátorítsd és emlékeztesd, hogy engedje át magát az ösztöneinek, mert azok megsúgják, mi a jó neki és a babának. De ne mondd, hogy tudod, milyen nehéz neki, mert elképzelni se tudod. :) És még egy: próbáld megfigyelni, mikor mi történt, mert lehet, hogy anya nem fog rá (pontosan) emlékezni később.

A kitolásnál a feje mellett állsz és valószínűleg vele fogsz foglalkozni - a picire figyelnek odalent. Ha kell, engedd, hogy fogja a kezed, de készülj, hogy erősen megszoríthatja. Beszélj hozzá, amikor azt látod, hogy elfárad vagy elgyengül; már a hangod elég lehet, hogy új erőre kapjon. Már csak pár pillanat és találkozhattok a picúrral....

Kitolás közben, ha első baba, valószínűleg gátmetszést fognak végezni, hogy könnyebben kiférjen a buksija. Adnak előtte érzéstelenítést, így ez általában nem fáj.. meg egyébként is, maga a tágulás is annyira fáj, hogy ez már szinte észrevétlen mellette. Ha gyakoroltátok előtte anyával a légzést, akkor most tudsz neki segíteni a ritmusban: ebben a szakaszban csak felületesen pihegünk, nem nyomunk, hogy a fej lassan csússzon ki. (De óvatosan, ha nagyon sokáig kapkodja a levegőt, elájulhat.) Ha kell, a nyomásnál megemelheted anya fejét, támaszthatod a nyakát-hátát, hogy tehermentesítsd. Próbáld őt arra fókuszálni, hogy lefelé irányulva nyomjon, ne "csak úgy az éterbe". És ne lepődj meg, ha esetleg kiabál vagy káromkodik közben - hatalmas energiák szabadulnak fel ilyenkor, amiket nem mindig lehet/kell kontrollálni. Emlékezz rá, ő most fájdalom-országban jár.

Amikor aztán kibújik a baba, légy férfi és bátran könnyezd meg. :) A világ legszebb élménye, apának-anyának egyaránt. Még akkor is, ha vöröses-kékes-lilás a színe, véres-magzatburkos a kis bőre és visít, mint egy kismalac. De gyönyörű! :)

Ha szeretnéd, ilyenkor elvághatod a köldökzsinórt, megmutatják neked, hol és hogyan. De készülj, nem egyszerű, olyan, mint egy rugalmas gumicső. És ne félj, senkinek nem fáj.

Nem sokkal később az utolsó fájással megszületik a méhlepény is, amit az orvos alaposan megvizsgál és elvisznek. Ezt nem kell nézned, nem szép látvány.

A boldog vigyorgás közepette aztán dicsérd meg anyát és adj neki hála-csókot, aztán készíts egy rakat fotót a piciről. Egy olyat is mindenképp, amin együtt van anyával a szülőágyon. És persze olyat is, amin te fogod!

A picit ellátják, lemérik, megfürdetik, felöltöztetik és (ha nincs együttes elhelyezés) elviszik. Anyát is ellátják: az orvos ellenőrzi belülről, ha kell, összevarrják stb. Ekkor te már valószínűleg kint leszel a folyosón. És sorban telefonálsz a rokonoknak.

Hát valami ilyesmi szokott történni. Valahol picit sokkoló, meglepő és örömteli egyszerre. De a legcsodásabb dolog az életben, ahogy a "semmiből" megszületik egy kis emberke.

Jó babavárást nektek! :)

Kedves utolsó,ezt nagyon szépen leírtad :) Komolyan beleéltem magam,miközben olvastam :) Remélem ilyen csodálatos lesz az én szülésem is :) Első baba lesz és apás szülést akarunk a párommal.Persze nekünk valamivel ,,könnyebb,, mert az én férjem mentős és már 2 szülést is levezetett :)

22+6 hkm