Miért van ez? Mit tegyek?





Először is nyugodj meg! Ülj le vele kettesben és beszéld meg vele, hogy mi változott a szülés óta, van valami gondja? Én pl. nem fogom engedni, hogy a férjem bejöjjön, nem az ő szemüknek való látvány egy-egy szülés, és félek, nehogy utána undorral nézzen rám, így anyukám jön be velem!
Akárki akármit mond, nem férfinak való dolog a szülés látványa!!!
Én így gondolom, egy 25 éves 30 hetes kismama





Szia!
Szerintem is próbálj meg vele beszélni, mond el mit érzel...lehet, hogy most arra gondol, hogy ő a felelős a családért, hogy megteremtse az anyagiakat..és ez felelősség...vmi ilyesmi játszódhat le benne azok alapján, amit leírsz.
A szülésnél meg jó, hogy bent volt, ezt egy pár tudja, hogy a másik féltől mit kérhet várhat el....az én férjem hihetetlen csodálatos élménynek élte meg mindkét szülésünket.
Drukkolok, hogy minden megoldódjon, a beszélgetés a kulcsa mindennek!





Egyetértek az előttem szólóval!Beszéld meg vele(lelkizés nélkül)hogy mi a baja,mi bántja!
Nem hinném hogy megundorodott tőled,lehet hogy miután látta milyen csodállatos dolgot vitté véghez,úgy érzi ő nem tett semmit.Kompenzálni akar!!!
Én drukkolok hogy minden rendbe jöjjön közöttetek
22éves 2 hós kislány anyukája










Szia! Szerintem a hős te vagy és nem a férjed! Jó, hogy bent volt, de ha végiggondolod, neki nem kellett hősködni!
Az én párom is bent volt, sokat segített, de ennyi, nem volt hős! Mikor hazamentem a babával teljesen kész voltam tőle. Olyan más volt minden. Én is, ő is. Nagy veszekedések, kibékülések jellemezték az első 3 hónapot. Aztán belerázódtunk, megbeszéltük a történteket és tanultunk belőle!
Ha megtudjátok beszélni, hogy kinek mi a problémája és utána tudtok változtatni, akkor jól működik a kapcsolat, de ha nem, akkor sajnos véges a dolog!
Már most jobb minden. Lehet, hogy a hormonszint hirtelen esését éreztem még...
Egyébként nagyon szeretem a férjemet, és ő is engem.
És nekem már az sokat jelentett, hogy tudja, mit érzek, ráadásul úgy, hoyg nem kellett kihisztiznem magamból, hanem ki tudja találni, hogy min jár az eszem... :) Egyébként meg a férfiak is emberek, ők is élnek, léteznek, és nem rendelhetjük alá őket a mi hormonrndszerünk változásainak. Persze oda-vissza szükség van az odafigyelésre. De még mi, nők sem vagyunk mindig kellő figyelemmel feléjük. Akkor nem várhatjuk el, hogy ők 100%-os odafigyeléssel legyenek felénk 0-tól 24 óráig.
Egy szóval: én nagyon szeretem őt! És tudom, hogy ős is engem! De még sok dolgot meg kell tanulnunk kezelni. És ez is közös célunk.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!