Lehet valahogy gyakorolni hogy szüléskor ne kiabáljak majd? Nagyon alacsony a fájdalomküszöböm, akkor ott nem ciki, de nincs valami tipp?

Szia!

Első babánál nembiztos, h menni fog az, h lehetőleg ne ordíts vagy kiabálj, de az agyadat arra kell "állítani" h minden fájdalom, amit érzel, közelebb visz a babához, és minél jobban fáj, annál gyorsabban. Vmint jó, ha van melletted vki, akinek a kezét szorongathatod.

Nekem is borzalmasan alacsony a fájdalomküszöböm, de eldöntöttem, h bizony én nem fogok kiabálni, mert nem akam emiatt "égni". Viszont arra előre készítettem a férjem, h tuti végignyafogom az egészet. Na ehhez képest mondhatni egy hangom se volt. Annyira lefoglalt az, h nem nyomhatok a vajúdás alatt, minden egyes fájásnál csukott szemel ezerrel arra koncentráltam, h összeszorítsam a fenekem, h egy hang se jött ki belőlem. A férjem majd' elaludt mellettem. Egyetlen alkalommal kiáltottam el magam, amikor beindult a kitolási szakasz. De annyira meglepődtem saját magamon is, h még hirtelen a számhoz kaptam a kezem. Önkénytelenül jött, teljesen váratlanul ért. Erre a férjem mondta, h most szabad, kiabáljak csak nyugodtan. :-) De aztán nem éreztem , h kellene. Nyögni viszont akartam volna, de a szülésznő mondta, h hang nélkül nyomjak. És tényleg ment úgy is. Szerintem könnyebb is volt úgy, mert ha belegondolok, akkor hang nélkül minden energiám a tolásra irányult, ha viszont hangos is lettem volna, akkor máris kétfelé ment volna az energia.

Szóval csak nyugi, rajtad múlik mit fogsz csinálni a szülésd alatt.

És megjegyezném, h aznap én szültem elsőnek, de az utánam következőkből semmit se hallottam, pedig közel voltam a szülőágyakhoz.

Hú, hát mivel az egész szülésre sem tudsz sehogy felkészülni, mert elképzelni sem tudod, hogy mit hogyan fogsz megélni, nem biztos, hogy félned kell az alacsony fájdalomküszöbtől. Azzal tudsz segíteni magadon, ha megpróbálsz légzéstechnikákat elsajátítani a szülésig, mert az segít, hogy a fájásoknál ne össze-vissza kezdd el venni a levegőt, és segít koncentrálni, nem pánikolsz. Amennyire lehet, figyelj az orvosra és a szülésznőre, hogy mit mondanak, segíteni fognak! Nekem az a tapasztalatom 2 szüléssel a hátam mögött, hogy a vajúdás szakasza alatt az ember a "túlélésre" hajt, szóval hogy hamar túl legyen a fájáson, utána hamarosan jön a következő úgyis. A kitolásos szakasznál pedig hiába akarsz az orvosra és a szülésznőre figyelni, a legjobb igyekezet mellett is becsúszik, hogy kiabálsz, mert belülről jön, és van hogy az ember nem tudja irányítani a testét. De a lényeg, hogy a kiabálás igazából erőt vesz el, amit arra kell fordítani, hogy a babát majd ki tudd nyomni. Ezért amennyire csak lehet, igyekezz figyelni a dokira, és tartalékolni az erődet.

Egyébként a szülésnél semmi sem ciki! Szerintem nem tudsz olyat produkálni, amivel már nem találkoztak az ott lévők. :-) Nekem a másodiknál szülésnél nem volt idő előkészítésre, csak a hálóingemet tudtam magamra kapni, és már irány a szülőszoba. Nem kérdeztem a férjemet, aki bent volt, de biztos vagyok benne, hogy a kitolással széklet is jött. Az első szülésnél fél órát töltöttem a wc-n a beöntés után, ott jól kiürültem.

mindenki más.Én nem kiabáltam,csandben könnyeztem és 2 fájás közt próbáltam beszélgetni a szülésznővel/dokival.

A mellettem lévő szülőszobán ordított az anyuka.

Kinek hogy :D

Kiabálj nyugodtan, szerintem sem ciki. Ha kitoláskor "jól" kiabálsz, az még segít is. "jól"= ha összeadódik a kiáltás és a kitolás ereje. "rosszul"= ha az erő a szádon távozik.

Szerintem ne gyakorolj, nyugi, csak lazán! A tested tud szülni, hallgass majd rá!