Van itt olyan akit indok nélkül császároztak? Vagy saját maga kérte?

Az a helyzet, hogy sokszor a dokik sem tudják biztosan, hogy szükséges-e a császár. Az én esetemben ez úgy volt, hogy bár toxémiás voltam, esélyt kaptam a hüvelyi szülésre (indították, mert már nagyon magas volt a vérnyomásom, nem akartak várni).

Amikor a hasam felnyitották, akkor derült ki, hogy a zsinór többszörösen a babára volt tekeredve, esélye nem volt spontán megszületni, és már be is kakilt. (Szívhangja leesett, akkor vittek a műtőbe.)

Ezek egy része ugye csak császár KÖZBEN derült ki, és hallottam, amikor a dokim azt mondta: látják, tényleg INDOKOLT volt a császár! (Ő sem tudhatta biztosan, de nem kockáztatott, és ezért hálás vagyok neki.)

Viszont, ha valaki kérni akarja a császárt, annak azért elmesélném, hogy nem egy leányálom az sem... A szülés az fáj... én 6 órát vajúdtam oxytocinnal, egészen a kitolási szakaszig és rohadtul fájt. Kibírtam. Amikor azt mondták, császár lesz, azt az utolsó 3-4 fájást már nagyon nehezen viseltem, mert tudtam, hogy annak már "nincs értelme".

A császár viszont NAGYON megviselt. Nem pár órán keresztül, hanem HETEKEN keresztül. Nagyon erős fájdalmaim voltak, alig tudtam mozogni, ágyra lefeküdni, felülni. 3 héttel császár után kezdtünk sétálni a babával és max. az utca végéig jutottam el úgy is, hogy a babakocsira támaszkodtam. Gyakorlatilag újra tanultam járni. 6 hétig tartott a felépülésem. Na már most el lehet képzelni, hogy egy pici baba mellett mennyire kellemes, ha pluszban még én is szinte magatehetetlen vagyok... Nem mondom, hogy mindenkinek ilyen utána, de benne van a pakliban!

A szülés megvan pár óra alatt és a fájdalom elmúlik hamar. A császárnál egyáltalán nem biztos.

És még valami: nem mindegy, hogy a szülés utáni első perceket, órákat azzal töltöd, hogy a babádban gyönyörködsz, vagy hogy éppen összevarrnak, míg azt se tudod, mi van a babával, és utána 12 órán át mozdulatlanul fekszel az őrzőben, még a fejed sem emelheted fel, deréktól lefelé semmit nem érzel, remegsz, mint a nyárfalevél és próbálod kitalálni, hogy a szomszédos csecsemős szobából vajon melyik baba sírása a te gyerekedé... nekem szerencsém volt, mert áthozták szoptatni, de sokaknak azt sem engedik meg.

Szóval ezerszer inkább hüvelyi szülés, mint császár! A babának is jobb az, ha "megküzd" a világrajövetelért!