Amikor rátok rakták a babát vagy meghallottátok a hangját mi volt az első reakciótok?

Elsö lányomnál nehéz terhesség után egy iszonyat gyors de nehéz szülés volt. Mikor kibújt akkor tudatosult bennem hogy gyerekem lett. Ès felkiáltottam hogy egy bébi!!!!!

Második lányomnál meg nem sírt fel mint az elsö, elsöre, és izgultam, de ahogy leszívták az órát már ordított is. onnantól megnyugvás.

én mindegyik szülést végig nevetgéltem a szülésznövel.

Első szülésem nagyon nehéz volt, már nagyon elfáradtam a végére, de amint rámtették úgy natúrba a magzatmázas kisfiam elsírtam magam, h ezért a pici csodáért minden fájdalom megérte! Csak, nézett, én néztem, nyöszörgött, de látszott rajta, h örül, h végre kint van, h itt van !:)

Második baba meg jött mint a villám, az az érzés, h "Jé egy baba" nem volt olyan erős, de megint amikor összetalálkozott a tekintetünk, kész, megint elöntött a boldogság, h itt van, velünk van végre!:)

nálam sima szülésként indult de császár lett belőle.elég nehéz volt mikor közölték hogy császároznak remegtem a félelemtől meg izgultam is mikor mondta a műtőben hogy egy kis huza vonát fogok érezni érzetem is és utána egyből felsírt azt hittem sirni fogok de csak mosolyogtam és nagyon megnyugodtam.

másnap fogtam fel mikor aludt és ránéztem és mondtam magamba hogy én vagyok ennek az angyalkának az anyja? és zokogtam mikor hazajöttünk a kórházból még napokig az apukájával együtt sirtunk :D

Programozott császárom volt,mikor felmutatta a doki a paraván felett az első mondatom az volt, hogy nem is olyan pici!:-) (előtte való nap 2700 grammra saccolták UH-n, 3200 grammal született) Aztán elbőgtem magam mikor odatették a fejemhez és csak azt hajtogattam, hogy ugye milyen szép? Azóta is ezt hajtogatom!:-)

Egy 3 hetes kishölgy anyukája...

Első babánál volt várandósan egy életmentő műtétem, a baba megmaradt, csodák csodája ez is, meg hogy ki tudtam hordani, közben végig izgultunk, hogy vajon mennyire károsodott a kis idegrendszere a magzati trauma, a rengeteg fájdalom, stressz és gyógyszer miatt. Korababa lett és annyira gyorsan és váratlanul történt az egész, hogy nem volt időm azon rágódni, hogy nincs idő/lehetőség császározni ahogy kellett volna, hanem ez a gyerek most azonnal meg fog születni. Szinte fel sem fogtam és megvolt, odatették rám, addig sírdogált de ahogy hozzám ért azonnal elhallgatott, csak bámultuk egymást és én TUDTAM, hogy az égvilágon minden rendben van vele, mostmár itt van, kint van és minden okés vele, túlélte a műtétet,+ a szülést is pedig program csaszi lett volna és ő az én kis csodám és a kis hősöm. Határtalanul megkönnyebbültem ott közben míg bámultunk egymás szemébe, egyszerűen ezer százalékig biztos voltam benne, hogy ez a gyerek teljesen rendben van... mostmár 4 éves és mindig is intellektuálisan messze megelőzi a kortársait, szóval tényleg helyesen gondoltam anno. Ne kérdezzétek honnan eredt a bizonyosság, de tényleg úgy van ahogy akkor gondoltam.

A második babánál még sokkal gyorsabb volt az egész folyamat ,de ezzel arányosan SOKKAL fájdalmasabb is (közben többször elájultam és félig őszen szálltam le végül a szülőágyról). Amikor odaették rám csak pihegett, nyomódott volt itt-ott szegénykém és ronda mint egy csúf kis béka, rettentően megszenvedett ő is mire kijutott... sajnáltam hogy ilyen nehézkesen sikerült világra hoznom őt. Azt suttogtam neki, hogy nagyon szeretem és nagyon örülök hogy végre megölelhetem, hogy ő az én szívem kicsi hercege most és mostantól mindörökké... nem is tudom miket mondtam még neki. Csupa ilyesmiket :) Kicsit meg voltam kattanva szerintem a rettentő fájdalomtól.

Mikor a mellkasomra tették, csak néztem, nem tudtam megszólalni, mert nyeltem a könnyeimet :-)

(A doki videozott, mert Apuka velünk volt elfoglalva ...)

Aztán azt ismételgettem, hogy "hát itt vagy, nagyon szép vagy" :-)

Én nyáron szültem, és mióta megtudtam,hogy gyerekem lesz arra vártam, hogy mikor ölelhetem már meg. Amikor először megfoghattam nagyon örültem, hogy végre eljött ez a pillanat és csak annyit mondtam neki,hogy "Szia szépségem!"

A férjemnek meg csak annyit,hogy Petike lett vagy valami ilyesmit,mert úgy döntöttünk ha fiú lesz Peti lesz a neve.:)