Milyen volt az apás szülésetek? Miért volt jó hogy ott volt az apuka? Nem bántátok meg? A kispapa hogy élte meg?

Mindig mellettem volt,és nekem már ez is megnyugtató érzés volt,hogy nem vagyok egyedül. Apa rosszabbul viselte mint én,de kibírta :D

Nem bántam meg,és ő sem. Ott volt mind2 gyereke születésénél. Ha valamit nem akart nézni nem nézett oda :) Az enyém sokat gondolkozott mire rászánta magát, sőt az elsőnél még sírt is mellettem mikor vajúdtam,mert annyira sajnált és nem tudott segíteni.

Ha a párunk önszántából akar ott lenni,ne utasítsuk vissza. Ha viszont nem szeretne,ne erőltessük rá.

Az én párom kicsit félve jött be, h rosszul lesz, de ragaszkodott hozzá.

Mikor még csak fájásaim voltak, elfehéredett, jobban szuszogott, mint én :D

Mire beindult a szülés, egyik pillanatról a másikra összeszedte magát, és végig a segítségemre volt! Tartotta a feje, húzta a lábam. Pihenőidőben itatott. Mikor nyomni kellett, ő kiabált a leghangosabban, "nyomjad, még-még-még!:)

Azóta folyamatosan mindenkinek azt meséli, mekkora élmény volt neki. Megérti a 6hét várakozást szülés után. Sokkal jobban tiszteli a nőket, miután látta, min megyünk keresztül.

Persze a fejemnél állt, nem nézte a durva részleteket.

És persze ő vágta el a köldökzsinórt.

Nekünk egy nagyon fontos kapocs lett apa-fia között.

Ajánlom!

Nekem bent volt a férjem mind a kétszer. Nekem jó volt, mert a szülésznő nem tudott mindig mellettem lenni. Amikor meglett a baba, zokogott a meghatottságtól.

Második szülés előtt kérdeztem, hogy be akar-e jönni vagy nem. Mondta, hogy ki nem hagyná. Amikor a doki készült elvágni a köldökzsinórt, rászólt, hogy az az ő dolga....

Pár hónapja három férfikollégát hallottam beszélgetni, kettő gyakorló apuka, egynek akkor született a kisfia. A szülés volt a téma, hogy mind bent voltak és micsoda fantasztikus élmény volt, milyen kár, hogy nem tudtak segíteni.

Nekem bent volt apuka.Nagyon jó volt:-)Nyugtatott,vigasztalt,az erős görcsöknél szoríthattam a kezét,ami mint utólag kiderült belilult,de nekem ezt nem monda,természetesen.Nem hiszem,hogy lenne előtte szégyellni valóm,hisz jól ismer ott lent is.

2 éves kislány anyukája

Mindkétszer bent volt, a 2-nál már nagyon "rutinosan"

Szitu: Jött kifelé a baba, már látszódott a kobakja. Kérdi a férjem: Hajas baba? szülésznő: Hajas, de jöjjön, nézze meg!. Erre odament és megnézte,"jé, tényleg!"-mondta és visszaállt mellém :D

"Kész" voltam. De ez tuti benne marad a családi kalendáriumban :)

Akkor most én rendhagyó leszek... :)

Az első babám születésénél mind a szülőszobán, mind a műtőben bent volt a férjem - én szerettem volna, ő tiszteletben tartotta a kérésem. A műtőben nem ültették le, a paravánt nem hozzá méretezték, talán többet is látott, mint szeretett volna. Nem okozott gondot, de nem mint élete frenetikus élményét emlegeti.

Sajnos a következő alkalommal félidő után a babát elveszítettük - így őt meg kellett szülnöm. Bejöhetett volna, de eszem ágában sem volt sem őt, sem magamat kitenni ennek (is).

Összességében azt kell mondanom, hogy jobb volt nélküle... igazán befelé tudtam fordulni... Ha ez az első alkalommal is megy, lehet, nem császárral végződik.

Szeretnénk még babát, de azt megbeszéltük, hogy legközelebb egy mp3 lejátszóval és a kedvenc dalaimmal szülök. :) A viccet félretéve rá kellett jönnöm, hogy az adott szituációban nekem jobb, ha senki nem szól és senki nem nyúl hozzám. Pedig imádom a férjemet. :)