Császáros anyukák! Nektek mért lett császár? Hogy éltétek meg a műtétet fizikailag és lelkileg? Mit gondoltok a hüvelyi szülésről?

Sziasztok Lányok!

Köszi a válaszokat!

Hát akkor leírom én a történetemet még alszik a babám:)

Az elejétől nagyon készültem a szülésre, szülés felkészítő DVD-t vettem, málnalevél teát döntöttem magamba a 36. héttől és szedtem a homeós bogyókat is. Nem úgy alakult ahogy terveztem... 40 hetet töltöttem Július 16.-án (nálunk az a szabály, hogy ekkor be kell feküdni a kórházba ha szülsz ha nem). Nagy mosolyogva bementem a kórházba, felvettek az osztályra, be tettek fél órára NST-re, minden OK volt. Jött a dokim, megvizsgált. Teljesen zárt méhszáj, magzat vizet sem tudott nézni. Azt mondta holnap az az péntek reggel 10-kor jelenjek meg a szülőszobán OTT-re próba indításra, megnézzük hogy reagál a baba a fájásokra. Másnap reggel bekötötték az infúziót, 2 óráig folyt belém, fájások nem voltak (de a gép mégis mutatta) az összes hatása annyi volt, hogy nagyon bedagadt a kezem és hányingerem lett tőle. OTT után ismét fél órás NST, minden OK. Közölte a dokim, hogy mivel minden renden magamra hagy a hétvégén és hétfőn találkozunk. Na itt már kezdtem ideges lenni... Egész hétvégén ki voltam akadva, mert olyan sokan szültek körülöttem én meg csak vártam-vártam és semmi. Hétfőn reggel ismét vizsgálat, még mindig semmi. A dokim azt mondta ki kell várni a 41. hetet azaz a csütörtököt, akkor megindítja és lesz ami lesz, minden esetre számítsak rá, hogy lehet, hogy csak szombaton lesz baba. Na ekkor már tényleg ki voltam készülve... Csütörtökön reggel 7kor kaptam egy méhszáj érlelő-tágító zselét amitől iszonyatos fájásaim lettek. Egész nap a szülőszobán NST-n voltam, nagyon szenvedtem. Hatása nem volt, mert nem nyíltam semmit. Este 8-kor beküldtek a szobába, hogy pihenjek, tartalékoljam az erőt, mert másnap reggel ismét kapok egy zselét. Úgy is lett. Péntek reggel 7-kor ismét felettek egy zselét, még nagyobb fájásaim lettek. Hol 20 percesek, hol 10, hol 2, de már én tényleg azt hittem, hogy nem bírom és ott fogok meghalni. Ha a párom nem lett volna velem, szerintem bele is halok. Már kértem fájdalom csillapítót, mert tényleg nem bírtam a fájdalmakat. A dokim EDA-t akart, de nem volt elérhető anesztes doki, ezért kaptam egy féjdalom csillapító injekciót (aminek semmi hatása nem volt) aztán később valami kábít fájdalom csillapítót. Ez jobb volt, tényleg bekábultam tőle, a fájások közt tudtam pihenni, el is aludtam aztán mikor jött a fájás a saját hangomra ébredtem... Mivel még mindig nem nyíltam, láttak, hogy nem lesz szülés ismét beküldtek éjszakára a szobába. Úgy sajnáltam szegény szobatársaimat, láttak ahogy szenvedek... Próbáltam visszafogni magam, de már nagyon nehezen ment. Később azon nevettünk, hogy az én szenvedésem indította be az egyik szobatársam szülését, péntek reggel jött és éjszaka meg is szült. :) Nagy nehezen elment az éjszaka, reggel 6-kor a párom már az előtérben várt beöltözve. Akkor reggel megkaptam a beöntés, elmentem zuhanyozni, kaptam még egy kis oxitocint aminek ismét semmi hatása nem volt csak a hányinger. Még mindig voltak fájásaim, de nem olyan vészesek mint éjjel. A dokim azt mondta délig várunk, ha nem lesz semmi császár. Hát semmi nem volt, de a babóm szívhangja 3x leesett így 10 óra környékén már vittek is a műtőbe. Komolyan mondom, már áldás volt nekem akkor a császár. Biztos, hogy nem tudtam volna megszülni a babámat hüvelyi úton, nagy babának saccolták UH-n 4 kg felett becsülték a súlyát és már nagyon fáradt is voltam a 2 nap vajúdás után. A műtőben nagyon kedves volt mindenki, még viccelődtek is. 10:53-kor született meg a kis fiam 55 cm-vel és 3400 g-mal 9/10-es apgárral. (hát kicsit elmérték UH-n)

Igazából nem bánom, hogy császár lett annak ellenére, hogy nagyon készültem a sima szülésre. A vajúdás idején bántott, hogy nem vagyok képes megszülni a bébit, de most már büszke vagyok magamra, hogy ezt is kibírtam és a páromra is, hogy ilyen bátor volt és mindenben támogatott. :) Az egyetlen dolog ami rosszul esett, hogy a párom munkatársától megkaptuk a kioktatást. Mégpedig, hogy buták voltunk mert már az elején le kellett volna fizetünk az orvost, hogy programozott császár legyen, mert ők így csinálták. A nő még most terhes, de már az első magén rendelésem megbeszélte a dokijával, hogy ő császárt akar. Véleménye szerint nekem is ezt kellett volna tennem. Hozzáteszem, hogy nem egy az orvosunk és az enyém biztos, hogy nem menne bele ilyesmibe, előre sosem vesz el pénzt és mindig betartja a szakmai protokollt (én vagyok a példa rá) Nem bánom, hogy nála szültem, meg voltam vele elégedve.

Még annyit, hogy jól viseltem a lábadozást. Alig vártam, hogy felkelhessek és a tudjam rendesen szoptatni a babámat (fekve nem nagyon ment). 24 óra fekvés borzalom volt, megfogadtam csak 1x kelhessek fel többet csak aludni fekszem vissza. Így is volt, mikor felkelhettem rögtön szaladoztam, még a szobatársaimnak is én segítettem akik nagyon hálásak voltak nekem. A nővérek is dicsértek, hogy milyen ügyes vagyok. :)

Bocsi ha hosszúra nyúlt a beszámolóm.