Miert kivan mindenki konnyu szulest?

Szia!

én nem féltem a szüléstől, sőt nagyon vártam. talán mert a babámra gondoltam csak, nem magamra. Aztán amikor ott voltam a szülőszobán, voltak pillanatok amikor a párom segítsége és támasza kellett, hogy ne omoljak össze teljesen és adjam fel. (természetes szülést szerettünk volna, minden beavatkozásnélkülit). de sikerült! A dokim egy mondata lendített át a holtponton: érezd meg a ritmusát, és hagyd hogy ragadjon magával a szülés". azután valahogy a testem fölé kerültem. kádban vajúdtam, gyergyák között, a holdfény szonátára és hasonló zenékre. És csak ringattam magam a vízben. 13 órán keresztül. alig emlékszem rá, csak képek vannak előttem, mintha álmodtam volna. egyesek szerint azért esett ki, mert az agy a számára elviselhetetlen fájdalmat kitörli, hogy el tudja felejteni. nem tudom hogy ez-e a magyarázat, de tényleg nem voltam akkor a testemben. Csoda az, ami akkor történik. Amikor a fájdalom a poklok poklába repít, de valahogy felette vagy. Végig csak nézett a doki meg a szülésznő, a kitolás alatt is. csak amikor bújt ki a fej,akkor segítettek a gátvédelemmel, hogy ne kelljen metszeni. ( a vajúdás alatt csak be be néztek a szobába, végig ketten voltuka párommal). és igenis, a szülés maga a CSODA! a legnagyobb csoda! és még annál is nagyobb. másnap a cipőmért vissza kellett mennem a szülőszobára. bekéretszkedtem abba ahol szültem: kicsordult a könnyem. A számomra legszentebb szentély volt/van az a szoba, és teljes szívemmel remélem, hogy még megadatik az a kegy, hogy visszakerüljek oda.