Holnap be kell fekudnom, meginditjak a szulest. Hogyan tudnam ezt a rettento felelmet lekuzdeni?

Maga a szülésindítás nem fáj, kapaszkodj ebbe a gondolatba.

Nekem 2x is indított szülésem volt. Előző nap apa otthon maradt, elmentünk vásárolni egyet, kínai kaját ebédeltünk a városban, és sétáltunk a parkban. Este megnéztünk egy jó filmet. Így egész nap szinte eszembe sem jutott az egész, csak másnap reggel a kocsiban, de 1 óra izgulást már csak ki lehet bírni valahogy:)

Ne aggódj, minden rendben lesz! Mondom ezt annak ellenére, hogy az elsőnél én is így voltam, ami nem sült el jól.. Ez mindegy is! Sok múlik a dokin és szülésznőn is, de legfőképp rajtad. Nem szabad majd elhagynod magad, mert a végeredmény mindenért kárpótol majd.

Hogyan indítanak? Oxitocinnal? Ha igen, remélem lesz sétálgatáshoz lehetőséged! Nálam nem volt, fektettek, kismama maradjon csendben, ne kiabáljon.. Nehezen viseltem, végül annyira lelassult a babám szíve, hogy műtét lett belőle. Több, mint 12 óra múlva. Addig se felkelni semmi.. Úgy vittek hordágyon a lépcsőn, mert nem voltam már magamnál. Ezzel szemben a második szülésnél minden rendben volt, bár szerintem először a doki is rossz volt..

jártál szülésfelkészítőre? Az is sokat jelentene.

Kívánok könnyű szülést, egészséget és sok boldogságot nektek! :)

Elsőnél nekem is megindították a szülést. Bár én előtte egy héttel már a kórházban feküdtem. Valami zselés anyagot rakott fel az orvos, de attól nem indultak be a fájások. Utána infúzióra kötött oxitocynt kaptam. Nah attól olyan fájásaim lettek, hogy felállni nem tudtam. Erős fájások közepette repesztett burkot és rá fél óra meg lett a baba. Kb 5 órát vajúdtam a szülésig.

Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem fog fájni. Fájni fog! De mindenkinél más : valaki könnyebben szül valaki nagyon nehezen nem lehet elsőre megjósolni. Viszont gondolj arra, hogy minden egyes fájás előbbre fog vinni ahhoz, hogy kisbabád megszülessen. A baba születése utáni boldogság pedig kárpótolni fog a sok szenvedésért.

Szerintem minden elsőszülött Anyuka fél a ráváró nehézségektől. Én is nagyon izgultam mi fog rám várni. Viszont ez nem gátolt meg abban, hogy újra ne vállalkozzak erre a csodálatos feladatra. 3 év múlva ismét szültem és az a vajúdás már könnyebb volt és egészen más volt a lezajlása.

Úgy hogy kitartást! Erőt hozzá! És egy egészséges kisbabát!

Nekem mindkét szülésem így zajlott, de nekem ez inkább megnyugtató volt mint idegesítő. Főleg a másodiknál olyan nyugodtságot éreztem előző nap, mintha már túl is lennék az egészen. Tudtam, hogy jó kezekben leszek, nem indul be idő előtt, nem kell éjszaka rohanni, kapkodni. Minden be van pakolva a táskába, még extra dolgokról is gondoskodtam: Pl aszalt szilva szülés utánra, székletrendezésre, mellbimbó kenőcs stb. Szóval sok előnye van.

Emlékszem még reggel az autóban is a híreket kommentáltam, mintha nem is szülni mennék. De azért kicsit csak zavart voltam, mert amikor mondta a férjem, hogy adjak egy puszit (ő haza ment a nagytesóhoz) 2 arcra puszit adtam, mintha barátnőm lenne. Ezt csak később mondta, én észre sem vettem.

Szóval ne izgulj! És sok sikert!

Én mindkettő fiamat így szültem.Ahogy bementem onnantól kezdve 3 óra volt mindkétszer...és ebben az előkészületek is benne vannak.Ne izgulj!!Az igaz,h egyből 2perces fájásaim voltak,burokrepesztés után.

Félelmedet hogy tudnád leküzdeni?!Szerintem sehogy....ez természetes.Ha bemész hidd el nem ezzel fogsz törődni.Akkor sodornak az események magukkal:))))Gondolj arra,h holnap már tuti a kezedben lesz a babád!!Én is ezt tettem:)Sok szerencsét,gyors és könnyű szülést Neked!!

...és persze majd ha újra gép közelben leszel,írd meg hogy zajlott!!

Szerintem foglald el magad valamivel,de ha mégse akkor viszont gondolj arra hogy az élet egyik nagy csodáját fogod holnap véghez vinni!Végre kezedben tarthatod azt a kismanót akit eddig még sosem láttál és akiért már most is az életedet adnád.

Nagyon szép szülést és boldogságot nektek!:-))

Tudod én végig rettegtem a szüléstől, hogy mi lesz ha egyedül leszek otthon, ha rosszul leszek, ha éjszaka indul be, ha a buszon vagy utcán indul be, stb,stb. Aztán elmentem a 38. hetes uh.-ra és közölték, hogy innen már nem mehetek haza, mert a magzatvizem nagy része elszivárgott. Teljes kétségbeesés lett urrá rajtam, hogy ott kell maradnom, nem voltam még felkészülve erre(még a cuccom sem volt összepakolva, a lakásban még nagyban zajlott a felújítás). Annyira bepánikoltam, hogy fel sem fogtam, hogy a kisfiam meghalhat. Zokogva próbáltam elmondani apumnak telefonba a helyzetet, aki lent várt a földszinten, már oda sem engedtek le. Apu gyorsan haza, anyukám teljesen kétségbeesve hívott fel, hogy mi a franc van, a párom szintén teljesen kivolt. Végül csak 2 nap múlva indították be a szülést és péntek délután közölték, hogy akkor szombat reggel 7-kor jönnek értem és mehetünk a szülőszobára. Akkor kicsit megnyugodtam, mert tudtam hogy ebből így vagy úgy holnap gyerek lesz (benne volt a pakliban hogy császároznak). Olyan nyugodtan talán még sosem aludtam éjszaka mint akkor. Másnap reggel 6-kor jött egy nővér, hogy akkor mehetünk. Na akkor kicsit bepánikoltam, hogy még csak 6 óra és hogy 7-ről volt szó, és anyukám meg a párom még sehol sincs, de elfogadtam. Az előkészületek (átöltözés, borotválás, beöntés, zuhanyzás csendben és gyorsan telt). A szülőszobán szintén olyan nyugodt voltam,mint még soha. Kaptam oxitocint, semmi. Kaptam még egy zacsi oxitocint, még mindig semmi. Pedig azt hittem, hogy ott fogok belehalni a fájdalomba és kicsi a tűrőképességem... Aztán fél 1-kor a doki burkot repesztett. Na ez egy kicsit kellemetlen volt, utána olyan brutál fájásaim lettek, hogy kiabálni és sírni tudtam volna. De szerencsére aznap egy nagyon jó szülésznő volt ügyeletben, aki végig mondta, hogy mit és hogyan csináljak, így végül egy hang nélkül sikerült a kisfiamat megszülni, úgy hogy semmilyen fájdalomcsillapítást nem kaptam, mivel nem volt fogadott dokim... Mindegy is, az a lényeg, hogy sikerült és a szülésznőnek köszönhetően egy elég szép szülésélmény lett belőle. Arról nem is beszélve, hogy milyen gyorsan ment, pedig első gyerek (12.30 burokrepesztés, 13.40-kor már megvolt a fiam)

Szerintem ha már ott leszel élesben, eszedbe sem fog jutni a félelem. Amikor a kisfiam először a szemembe nézett és megérinthettem, megpuszilhattam... úgy éreztem hogy akár már most újra végigcsináltam.

Szóval szedd össze magad, bátorság és tényleg az legyen előtted, hogy holnap nagy valószínűséggel már a kezedben tarthatod a gyermeked.

Ha majd lesz erőd, időd, energiád kérlek írd le, hogy nálad hogy zajlott.

Szép és könnyű szülést kívánok!

12.14-es vagyok.

Nekem is burokrepesztés volt de.11-kor utána vártunk de nem jöttek fájások ezért 12-kor bekötötték az oxit.Na,hát fél órán belül 1 perces fájásaim lettek.Én kértem EDA-t olyan 16 óra körül.Jó volt mondtam hogy csomagoljanak belőle nekem haza is.Este 20.15-re meglett a kisfiam.Picit nagyobb volt mint az átlag és a szülésznő első mondata"basszus,mekkora ez a baba!"Még most is röhögök ha eszembe jut.