Mellettetek volt első éjszaka a babátok? Nekem nem, én döntöttem így, de nagyon bánom!

Nekem este 6-kor lett meg a fiam és fél 9-kor vittek fel a szobámba, de pisilni is nehezen tudtam kimenni, mert nagyon szédelegtem. 12 órát vajudtam, hosszú volt a kitolás is :-( Elfáradtam! 9-kor bejött a csecsemős, és megkérdezte, hogy hozza-e ki a babámat. Első baba, annyira féltem, hogy nem fogom tudni ellátni! Azt mondta, hogy ha gondolom, akkor majd holnap fürdetés után megkapom, addig pihenjek. Rábólintottam, de azóta is gyötör a lelkiismeret, hogy a babám első éjszakája ebben a világban magányosan telt!! Szinte semmit nem aludtam, de azért valamennyit csak pihentem. Másnap kihozták, nem győztem gondolatban bocsánatot kérni tőle! Tudjátok, ilyenkor a szokásosnál is érzékenyebb az anyuka, hát én emiatt bőgtem folyton. Mostmár itthon vagyunk, de még mindig bánt. Mindenhol arról van szó, hogy milyen fontosak az első együtt töltött órák, a cicirehelyezés, meg ilyesmi! Ezzel én is egyetértettem, de akkor mégsem éreztem késznek magam rá. Ezt az érzést nem mondtam még el senkinek, szerintem úgysem értenék. De ti tudjátok miről beszélek. Más is döntött így? Vagy nem kellett volna mitől félnem? Tényleg olyan sokat számít az első pár óra?