Apák! Akik végignéztétek ahogy feleségetek szül. Milyen élmény volt?

A férjem nevében írok :-))

Azt mondja elmondhatatlan, és kihagyhatatlan...

Pedig Ő eléggé finnyás, nem nagyon akart bejönni, de végül utolsó pillanatban mégis úgy döntött, hogy bejön, és nem én unszoltam egyáltalán, magától.

Volt ott minden amit el tudz képzelni, meg még olyan is amit nem :-DDDD, álmában sem gondolta, hogy ennyi vér lesz, de azt mondja, hogy ezekre rá se bagózott..

Ő foghatta/láthatta meg először, vághatta el a zsinórt, hallhatta a hangját...már 2 éves a lányunk, de még mindig csomót beszél róla, és mindenkinek fél évig másról se beszélt, csak hogy én mit mikor hogy csináltam, szuszogtam, nyomtam, és hogy mekkora dolog ez az egész, és hogy nem is érti, hogy Én akkor "hol " voltam agyilag...:-DDD arra készülj, hogy van egy pont, mikor a feleséged már nem képes veled kommunikálni, befelé fordul, ez ösztönös, és kell is, hogy minden erejét a "dolgora" koncentrálhassa. Meg még az rossz, hogy látod, hogy fáj neki, és nem tudsz segíteni, de nem is kell segíts, ez a nő dolga, ezt fogadd el.

Amit hozzáfűznék, hogy én kértem epidurális érzéstelenítést, ami nagyon sokat segített, voltak fájások, de azért közel sem olyan vész, mint anélkül, tehát én nem visítottam, sírtam, nem káromkodtam, elég udvariasan viselkedtem:-)), csak az utolsó 3-4 óra volt gáz.

Ja, és nagyon de nagyon elfáradt Ő is, mi egész éjjel szültünk...

remélem tudtam segíteni a döntésben...:-))

Két kislányom van, 7 és 1 évesek. Mindkettő születésénél bent voltam a feleségemmel. Nyilván nem szülészetből akartam ledoktorálni, azért voltam bent, mert így egyrészt nem a közös szülőszobában voltunk, hanem egy külön szobában és csak a feleségem kezét fogtam, beszélgettünk, közvetítettem neki a fájások nagyságát mutató gép által jelzett értékeket, stb. Tehát megpróbáltam megnyugtatni és elterelni a figyelmét a fájásokról.

Szerintem (bár nem valószínű) ha lenne egy harmadik gyerekünk akkor annak a születésénél is bent lennék.

Amúgy a szülésre igazából én emlékszek jobban, tehát valami igaz abból, hogy a szülési fájdalmak "felejtősek". Azt hiszem az életben a legszebb dolog a szülés és születés.

szia, m

második vagyok.

császárnál nem szokták beengedni az apukát, vagy lehet, hogy van olyan ritka kórház, ahol igen, akkor is csak akkor láthat vmit, ha átkukucskál a paravánon. nem is értem mit láthatott...

Ő a felesége fejénél volt, és mellkashoz szoktak húzni olyankor egy leplet, vagy paravánt....nekem ez sántít, de hát lehet, én nem ismerem a barátodat, hogy mennyire füllentős.

nem tom hány éves vagy, de tény, hogy azért ehhez kell egy kor, és érettség, lelki rákészültség, érted??? Hogy ne a vért, meg a trutyit, lásd az egészből, hanem azt a csodát ami belőled is egy darab.

neked esedékes ez a dolog, vagy csak agyalsz rajta, hogy majd ha lenne, mit csinálnál??

jaaaa, bakker...hát akkor a dokik se őrá figyeltek, ha életmentés volt, áh....szegény, sajnálom.

Viszont jó lenne, ha vhogy rávennéd, hogy beszéljen vkivel róla, az segítene neki feldolgozni...

de ha lehet ne neked, nehogy elmenjen a kedved tőle...:-))), meg lehet ha ennyire nagy nyomot hagyott benne, akkor pszichológus is jó lenne.

Valószínű, ha egy relatíve sima szülés, vagy császár lett volna, akkor nem lenne ennyire kiborulva, itt nem a születés ami Őt megrázta, hanem biztos állati nagy volt az ijedtség, és a stressz, benne a félelem, hogy akár meg is halhat a felesége, vagy vmi...

biztos hogy azért borult ki, mert vészhelyzet állt be, és látta a császármetszést, miközben életveszély volt.

Egy műtétet végignézni orvosi-kórbonctani gyakorlat nélkül akkora stressz egy átlagembernek, ami üt. (felvágják a bőrt, néhány izmot, a többit szétfeszítik, felvágják a méhet, kiemelik a magzatot, stbstb. ez azért össze nem hasonlítható egy természetes szülés látványával)

10 hónapos a kisfiam, végig bent voltam a szülésnél végig mindent néztem, mert érdekelt, mert látni akartam, a feje búbját ahogy kibújik stb, és nemhogy rossz élmény lenne vagy megrázó, hanem hatalmas élmény, izgalmas és csodálatos dolog.

Előbb látod meg ki született, mint a feleséged :)

és rögtön meg is nyugszol, hogy minden renben van, ráadásul valamennyire kontrollálod is az eseményeket, apai szemmel :)

Ha alapvetően nem félsz egy kis vértől ill. izgalmas "kemény" helyzetektől, akkor nem szabad kihagyni! ;)