Hogyan zajlik a szülés? Többi lent

Már olyan sokszor leírtuk, de hálás téma, erről valahogy szeretünk beszélni:)

Most van kedvem gépelni, leírom, h hogy volt.

Túlhordtam, befektettek, másnap indították volna, de éjszaka a Prostin miatt megindult.

10-kor kaptam a Prostint, éjfélre már eléggé vacakul voltam, 5 perces fájásokkal kínlódtam, illetve akkor azt hittem, h kínlódok:)))

3 percesek voltak fél egykor, akkor átmentem a szülésznőhöz, és mondtam, h mi a helyzet, ő közölte, h ne hisztizzek, ezek csak jóslók. Mondtam, h rendben, de mivel zavarom az anyukákat, ezért a vajúdóban alszom. Furcsán nézett, de igazából nem érdekelt a dolog túlságosan. Lefeküdtem egy ágyra, üres volt a vajúdó, és próbáltam aludni. Akkor már nem mensi-szerű görcseim voltak, hanem a derekam égett, de az nagyon, olyan érzés volt, mintha perzselnék. Elvoltam ott magamban még fél órát, akkor bejött a szülésznő, h hallja, h szenvedek, ziháltam rendesen, mondta, h megnézi NST-vel. A fájásmérő kb 10-es fájásokat mutatott, amin kiakadtam, és mondtam, h ez valaki másét méri, mert én mindjárt megpusztulok itt. Újra elmondta, h ne hisztizzek, de bent maradt a vajúdóban, keresztrejtvényt fejtett. Közben rajtam hagyta azt a vacakot, amitől már mozdulni sem tudtam. Édeskettesben eltel egy óra, a fájásmérő nem mutatott semmit, én kezdtem pánikoni, h ha ez ennyire fáj, és tényleg jósló, mi lesz velem reggel, ha tényleg indítják???

A szülésznő újra megunta, akkor már nyögdécseltem, szerintem halkan amúgy, és volt szíves megnézni a méhszájat. Láttam az arcát, kicsit elhűlt, kérdezte, h mennyire voltam nyitva este, mondtam h egy ujjnyira. Közölte, h nincs méhszáj, ki az orvosom? Mondtam, h ki, közben felhívtam a saját szülésznőmet is. 10 percen belül ott is volt mindkettő, maratont futottak szerintem:)))

Beöntésre nem volt idő, borotválni nem kellett (volna), de az addig nemtörődöm szülésznő úgy gondolta, h mégis csinál valamit, hát szárazon húzott rajta kettőt, sikeresen meg is vágott...

Mikor megjött a doki, meg a szülésznő, akkor hívtam a férjem, h ugorjon, ha nem akar lemaradni a dologról, 160-al söpört a drágám, és így a végére oda is ért.

A méhszáj eltűnt, de maradt még perem, azt a doki kézzel tágította, na akkor majdnem lerúgtam a fejét:)

Innen a pontos időket már nem tudom, de az tuti, h hajnali 4.40-kor született meg a kisfiúnk, az utolsó dolgokra már nem igen emlékszem, tudom, h felfeküdtem az ágyra, egyszer kértem fájdalomcsillapítót, de mondták, h már felesleges.

Emlékszem, h mikor volt a gátmetszés, de csak onnan, h láttam az ollót.

Aztán mondták, h nyomjak, ha érzem, h jön a fájás, én semmit sem éreztem, toltam, mint az őrült. Valamikor kibújt, de visszacsúszott, a férjem mondta, h oldalt volt az orrocskája, még nem fordult be rendesen. Akkor mondtam, h na kész, ezt abbahagyjuk, még egyszer nem préselem ki, mert nagyon fájt. Kértem, h öljenek meg inkább, vagy vágjanak fejbe, nem bánom már, csak legyen vége.

aztán a következővel kibújt a feje, aztán jött a teste is, de nem sírt azonnal, és hallottam, h a doki mutatja a szülésznőnek, h a nyakán a zsinór. Én meg üvöltöztem, h nem sír, miért nem sír???

A következő pillanatban elkezdett nyávogni, de tényleg, mint egy kiscica:)))

Apgár jó volt, megkaptam a picurt, nyálkásan, kicsit véresen.

Terhesség alatt sokszor elképzeltem, h majd mit mondok neki, amikor először meglátom, végül sikerült azt mondani, h de fura szagod van:))

A dokitól meg is kérdeztem, h ilyen a szagunk belülről?

Aztán kaptam méhösszehúzó injekciót, azon totál besérültem, mert a doki elkaptam a karom, és meg akart szúrni. Én meg kikaptam a kezem, és csúnyán néztem, h mit akar??? Mondtam neki, h észen vagyok, nyugodtan tárgyalhat velem, ha akar valamit.

A gyereket közben megmosdatták, kapott szép rucit, és vissza akarták adni, de mondtam, h az apjának adják. Az szép pillanat volt:) Bőgött a gyerek, akkor már nem macskásan, hanem, mint a légkalapács:)) Férjem a szemébe nézett, és megkérdezte, h na mi van, te nagy brümbrümmös? Így hívtuk a pocakban ugyanis. A fiam elhallgatott, kinyitotta a nagy fekete szemeit, és nagy okosan nézte az apját. Megismerte a hangját.Akkor sírtam:)

Utána kijött még a méhlepény, egyáltalán nem fájt, utána a doki összevarrt, na az nagyon fájt, mondtam neki, h elég lesz, ez nem matyóhímzés, fejezze be, mert rohadtul fáj. Akkor már röhögött az orvos is, és megkérdezte a férjemtől, h mindig ilyen határozott az asszonyka? Ezen jót nevettek, közben végzett, egy órát még pihentem, de tudom, h végig azon járt az agyam, h csak már kapnám a reggelit, mert nagyon éhes vagyok. Előtte már 3 napja nem igen ettem, állandó hasmenésem volt, a doki kérdezte is, h mikor voltam WC-n utoljára, mert szüléskor se jött ki semmi, dacára annak, h nem volt beöntés.

Végre visszasétáltam a szobába, lezuhanyoztam, megjött a reggeli is, soha olyan finom nem volt, és nem is lesz a májkrémes zsömle:)

Nagyjából ennyi volt, szép volt, rohadtul fájt, és nagyon megérte:)))